Nepp József, Dargay Attila és a felejthetetlen Jankovics Marcell alkotása a Gusztáv-rajzfilmek varázslatos világa.
A történetek középpontjában Gusztáv, az egyszerű, városi kisember áll, aki hihetetlenül egyszerűen, humorosan, és mégis okosan megoldja a problémáit. Persze, azért a humor sem hiányozhat a képsorokból. Mivel a történetek rövidek, a csattanó is hamar elérkezik, és mindig ütős.
Az esendő kisember, akit mindenki meg tud szánni, és akivel mindenki azonosulni tud, hiszen megtalálja benne magát.
A kicsit füllentő, ráadásul hiú és kapzsi Gusztáv állítólag Dargay Attila nagybátyjáról kapta a nevét, hiszen egy-két tulajdonsága megegyezett az öregével.
Nálam nem csak ez a része, hanem mindegyik epizódja totálisan betalált, imádni való humorral átitatva, felvillanyozza a filmre szánt perceinket.
A szürke ruhás, ritkás hajú nyárspolgár szinte mindenki kedvence lett elég rövid idő belül.
Gusztáv úgy oldja meg a problémás dolgait, hogy senkit sem kímél, mindenkin átlép. Mivel kissé narcisztikus, csak saját maga számít. Ezzel utal kissé a kor nehézségeire, és a fennálló bürokráciára.
Minden részben más, és más történik vele: feleséget keres, rovarokat írt, kellemetlen, bántó módon éjszaka kocsit szerel és zseniális módon legyet üldöz… Semmit és senkit nem kímélve.
Minden képkockája ma is aktuális, és időtálló. Ugyanúgy felüdít, és megnevettet. Egyszerű, de nagyszerű korrajz és tükörkép is egyben az akkori, de szerintem a mai társadalomról is. Azt, hogy jelen részünkben csal-e Gusztáv, tessék megnézni, mert érdemes.
Jómagam Gusztáv-fan vagyok, nem véletlenül.
Tapasztaltam már némi hasonlóságot Gusztáv és énközöttem. Természetesen többet nem árulok el.
Sült brokkoli, és gomolya sajt, üres zöld teával.
Ráadásul finom.
Nagyjából ennyi.
Ja, lassan én is kopaszodom.
