Nehéz kilogikázgatni, hogy mit is akar nekem elmondani ez a film az emberi kapcsolatokról... mintha egy kirakós lenne, amiben nem egyértelmű, hogy hogyan illenek egymáshoz bizonyos alkotóelemek.
Egy biztos: kifejezetten erős párbeszédeket tud felmutatni és olyan szituációkkal operál, amik felkeltik az ember figyelmét.
Akkor kezd igazán érdekessé válni a dolog, amikor a főhős és az újdonsült nője között történik egy beszélgetés, miután másnap felkelnek: Egy ideig úgy tűnik, hogy minden teljesen hétköznapi módon zajlik. Azonban megfigyelhető, hogy a beszélgetésük és viselkedésük a tegnapi nap történéseivel szemben kezd ütközési pályára állni, vagy egy egészen más dinamikába hajlani. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatuk egy haldokló kapcsolat állapotába regresszál. Szinte tapintható módon leolvasható a főhős arcáról az a gondolat, hogy ez a kapcsolat pár perc leforgása alat fájdalmasan hétköznapivá és kiüresedetté vált. Pedig mennyi ideje vannak együtt? 1 napja?? Azért ez elég kemény!
Én úgy érzem, hogy az alkotó valami egyetemleges dolgot akart elmondani a modernitásból jövő ember kapcsolatairól, fusztráltságairól és az önmagunk helyzetével való kibékülésnek a képtelenségéről.
De sajnos nemcsak ezzel a lezárással, hanem az egész koncepcióval valahogy nem sikerült kikerekíteni ennek a drámai vonatkozását.
Nehéz kilogikázgatni, hogy mit is akar nekem elmondani ez a film az emberi kapcsolatokról... mintha egy kirakós lenne, amiben nem egyértelmű, hogy hogyan illenek egymáshoz bizonyos alkotóelemek. Egy biztos: kifejezetten erős párbeszédeket tud felmutatni és olyan szituációkkal operál, amik felkeltik az ember figyelmét. Akkor kezd igazán érdekessé válni a dolog, amikor a főhős és az újdonsült nője között történik egy beszélgetés, miután másnap felkelnek: Egy ideig úgy tűnik, hogy minden teljesen hétköznapi módon zajlik. Azonban megfigyelhető, hogy a beszélgetésük és viselkedésük a tegnapi nap történéseivel szemben kezd ütközési pályára állni, vagy egy egészen más dinamikába hajlani. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatuk egy haldokló kapcsolat állapotába regresszál. Szinte tapintható módon leolvasható a főhős arcáról az a gondolat, hogy ez a kapcsolat pár perc leforgása alat fájdalmasan hétköznapivá és kiüresedetté vált. Pedig mennyi ideje vannak együtt? 1 napja?? Azért ez elég kemény! Én úgy érzem, hogy az alkotó valami egyetemleges dolgot akart elmondani a modernitásból jövő ember kapcsolatairól, fusztráltságairól és az önmagunk helyzetével való kibékülésnek a képtelenségéről.
De sajnos nemcsak ezzel a lezárással, hanem az egész koncepcióval valahogy nem sikerült kikerekíteni ennek a drámai vonatkozását.