A kevés jó magyar filmek közül az egyik kedvencem. Vasárnap délelőttre remek kikapcsolódás. Régen még tudtunk jó filmeket csinálni, a mostani mind gatya. Kerülöm is a mostani filmnek nevezett valamiket.
Ez a film igazán visszaadja a régi magyar életet. Szabadság, szalonna, jó kenyér és bor. Rideg Sándornak köszönhetjük ezt a remek történetet. Sokan irtóznak az akkori élettől, de biztos, hogy jobb volt, mint most.
Persze akkor nem volt mobil meg net, mégis nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb életet éltek az emberek. Az biztos, hogy kevesebb ember halt meg szívprobléma miatt. Nem tudom nem leírni, hogy agrárország voltunk, mindent megtermeltünk a jó zsíros magyar földben, és szomorúan néztem a forgatási helyszínt, a kukoricatáblát (A helyszínt, ahol meghalt Sanyi, a ló, lehet, hogy ott most már akkumulátorgyár épül. Tavaly még nem hittem, hogy ilyen egyáltalán szóba jöhet, és szarvasbogarat már nem láttam ezer éve, de még katicabogarat sem. Igaz, a nyáron 80 fokos aszfaltdzsungelben nem is csoda), ami lehet, hogy már nincs. Regős Bendegúz (Olvasztó Imre) ahogy szaladgál a kukoricásban, igazán nagy kihívás, mert éles a levele, úgy vág, mit a kés. Tetszik, hogy ilyen csíntalan volt. Igazán jó a színészi játéka, annak ellenére, hogy ez volt az első filmje. Azt hallottam, hogy a rendező, Mihályfy Sándor úgy választotta ki Olvasztó Imrét, hogy vidéki iskolákban a tanulóknak feltette a kérdést, ki meri őt fenéken billenteni. Olvasztó Imre, nyugodjon békében, volt az egyetlen, aki jelentkezett. (Lehet, hogy nem igaz, de én így hallottam.) A forgatás alatt háromszor kellett kihívni a mentőket, persze Bendegúz miatt. A Bakter (Koltai Gábor, az nagyon tetszik, ahol a foltozni való batyut emlegeti, és a sapkáján ugrál) hozza a megszokott jó formáját, de minden színész zseniálisan játszik. A Banyát (Horváth Teri) párszor elveri Bendegúz a bottal, és a film elején Molnár Piroska valóban megüti Bendegúzt, legalábbis nekem úgy tűnik. Mintha lefejelné a tányért. Régen tudtunk filmet csinálni, ha akartunk. Tetszett, hogy a film elején a szereposztásba feltüntetik Bundást, a kutyát és Sanyit, a lovat. Haumann Péter részegen, az sem semmi. Szívet melengető a film. (Én olyan szerencsés voltam, hogy az ország egyik legszebb helyén töltöttem a nyári szüneteimet, innen a természet és az állatok iránti szeretetem és tisztelemet. Nem árulom el, hogy hol, mert oda is akkumulátorgyárat építenek.) Érdekes, hogy a zenei felelős nincs feltüntetve, pedig nagyon passzol a történethez, és nagyon aranyos. Az írásom nem igazán kritika, de sajnos nem tudtam nem érinteni a mostani életet.
