Hogy - szerintem - miért lett rossz film, az a film Útjában keresendő. Trier újabban Tarkovszkij filmes eszközeihez nyúl (legalábbis próbál, de meglehetősen ötlettelenül). Nem csak az Áldozathozatalt villantja fel, hanem pl. a Tükröt is, de főként a Solaris-t. Csakhogy Tarkovszkijjal nem párbeszédet folytat, hanem vitát. Trier éppen az ellenkező irányba mutat. Mindketten az elidegenedés, az elmagányosodás, a depresszió, a szomorúság, az üresség, a kétségbeesés, a melankólia tüneteit mutatják fel, amit a modernitás a Természettől (vagy természetestől) való elfordulása idézett elő. Tarkovszkijnál erre (miként Kuroszawánál is) a helyes reakció a transzcendens és a mások felé való nyitottság,valamint az önvizsgálat (az emberi természet megismerése), az önmagunktól való elszakadás (vö. Mt 10,39). Nála a melankóliát magunknak okoztuk, s ezért magunknak is kell megoldanunk, ami nem reménytelen. Trier ezzel szemben nem lát kiutat, nála a nihilizmus kikerülhetetlen, ugyanis azt maga a Természet okozza, és azért melankóliás az ember, mert ezt észreveszi, ezért a válasza a helyzet elfogadása, a beletörődés, mert nincsenek értékek, dogmák, amikbe az ember belekapaszkodhatna. Összegezve, míg Tarkovszkij egy keresztény (de legalábbis vallásos) választ ad korunk betegségeire, addig Trier a nihilizmust választja.
Hogy - szerintem - miért lett rossz film, az a film Útjában keresendő. Trier újabban Tarkovszkij filmes eszközeihez nyúl (legalábbis próbál, de meglehetősen ötlettelenül). Nem csak az Áldozathozatalt villantja fel, hanem pl. a Tükröt is, de főként a Solaris-t. Csakhogy Tarkovszkijjal nem párbeszédet folytat, hanem vitát. Trier éppen az ellenkező irányba mutat. Mindketten az elidegenedés, az elmagányosodás, a depresszió, a szomorúság, az üresség, a kétségbeesés, a melankólia tüneteit mutatják fel, amit a modernitás a Természettől (vagy természetestől) való elfordulása idézett elő. Tarkovszkijnál erre (miként Kuroszawánál is) a helyes reakció a transzcendens és a mások felé való nyitottság,valamint az önvizsgálat (az emberi természet megismerése), az önmagunktól való elszakadás (vö. Mt 10,39). Nála a melankóliát magunknak okoztuk, s ezért magunknak is kell megoldanunk, ami nem reménytelen. Trier ezzel szemben nem lát kiutat, nála a nihilizmus kikerülhetetlen, ugyanis azt maga a Természet okozza, és azért melankóliás az ember, mert ezt észreveszi, ezért a válasza a helyzet elfogadása, a beletörődés, mert nincsenek értékek, dogmák, amikbe az ember belekapaszkodhatna. Összegezve, míg Tarkovszkij egy keresztény (de legalábbis vallásos) választ ad korunk betegségeire, addig Trier a nihilizmust választja.