Újságírók kezdenek el nyomozni az egyház által elkövetett molesztálási ügyben. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy hullanak ki a szekrényből az információk. Egyre szélesebb és szélesebb perspektívából kezdik szemlélni az eseményeket az ügy felderítésekor.
Mark Ruffalo nevéhez köthető az egyik legátütőbb jelenet. Többször megnézve a filmet még mindig úgy érzem, hogy lehengerlő drámaisággal kelt ki magából, és egy pillanatig sem érezhető túlzásnak az alakítása. Ez utóbbi egy ilyen film esetében nagyon fontos szempont, nem csupán a jelen nyomozás áldozatai számára, hanem minden áldozat vagy épp túlélő számára. Hiszen a szűkebb-tágabb környezetük nem mindig érti meg, hogy ilyen súlyos traumák valóban léteznek a világon. A bagatellizálás sem ritka. Éppen ezért egy ilyen filmben rengeteg múlik a színészek játékán, már csak azért is, mert megtörtént eseményre épült a forgatókönyv. Szerencsére minden szereplő kiváló, és az események egy pillanatra sem ülnek le. Végig szurkolunk az oknyomozóknak, hogy sikerrel járjanak. Nem véletlenül zsebelte be az Oscar-díjat ez a film. A Boston Globe megmutatta, hogy az újságírói munka képes ellátni ellenőrző feladatát, és védelmébe tudja venni az egykori és potenciális áldozatokat a szembesítés erejével. Az első igazán komoly film ebben a témában, ami nem csupán megdöbbentő erővel bírt, hanem kontrollt is gyakorolt a további események felett. Diskurzust teremtett minden olyan országban, ahol levetítették a filmet, s többé már nem lehetett a szőnyeg alá seperni ezt az ügyet. A gyermekek sérelmére elkövetett abúzus a legsúlyosabb bűncselekmény, amit csak nagyon nehezen kezdett el befogadni és felfogni a társadalom. Pontosan olyan, mint egy gyilkosság.
Egy nagyon fontos filmet rakott össze Tom McCarthy.
Újságírók kezdenek el nyomozni az egyház által elkövetett molesztálási ügyben. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy hullanak ki a szekrényből az információk. Egyre szélesebb és szélesebb perspektívából kezdik szemlélni az eseményeket az ügy felderítésekor.
Mark Ruffalo nevéhez köthető az egyik legátütőbb jelenet. Többször megnézve a filmet még mindig úgy érzem, hogy lehengerlő drámaisággal kelt ki magából, és egy pillanatig sem érezhető túlzásnak az alakítása. Ez utóbbi egy ilyen film esetében nagyon fontos szempont, nem csupán a jelen nyomozás áldozatai számára, hanem minden áldozat vagy épp túlélő számára. Hiszen a szűkebb-tágabb környezetük nem mindig érti meg, hogy ilyen súlyos traumák valóban léteznek a világon. A bagatellizálás sem ritka. Éppen ezért egy ilyen filmben rengeteg múlik a színészek játékán, már csak azért is, mert megtörtént eseményre épült a forgatókönyv. Szerencsére minden szereplő kiváló, és az események egy pillanatra sem ülnek le. Végig szurkolunk az oknyomozóknak, hogy sikerrel járjanak. Nem véletlenül zsebelte be az Oscar-díjat ez a film. A Boston Globe megmutatta, hogy az újságírói munka képes ellátni ellenőrző feladatát, és védelmébe tudja venni az egykori és potenciális áldozatokat a szembesítés erejével. Az első igazán komoly film ebben a témában, ami nem csupán megdöbbentő erővel bírt, hanem kontrollt is gyakorolt a további események felett. Diskurzust teremtett minden olyan országban, ahol levetítették a filmet, s többé már nem lehetett a szőnyeg alá seperni ezt az ügyet. A gyermekek sérelmére elkövetett abúzus a legsúlyosabb bűncselekmény, amit csak nagyon nehezen kezdett el befogadni és felfogni a társadalom. Pontosan olyan, mint egy gyilkosság.
Egy nagyon fontos filmet rakott össze Tom McCarthy.