Ebben a történetben nemcsak a világ legjobban kitervelt bűnténye kapott helyet, hanem tökéletesen mutatja be a 19.századi cselédség kiszolgáltatottságát a burzsoázia által. A szolgálók, akik alacsonyrendű munkájuk miatt szellemi képességeikkel kapcsolatban is meg voltak bélyegezve, a legtöbb esetben okosabbak (vagy legalábbis rafináltabbak) voltak, mint gazdáik, akik a materiális javaikhoz való ragaszkodás közben (mint például az ezüst ecettartó) észre sem vették, mi történik körülöttük. A történetet már olvasva is nagyon szerettem, így különösen kíváncsi voltam, milyen lesz a filmvásznon viszont látni és nem kellett csalódnom. Léa Seydoux tökéletes Célestine, Vincent Lindon pedig tökéletes Joseph. A regényhez hűen építi bele a történetszövésbe Célestine visszaemlékezéseit korábbi munkahelyeiről és lesz naplószerű a történet úgy, hogy egyetlen egyszer sem látjuk a szobalányt a kis könyvébe írni. És persze az erotika ugyanúgy belengi a filmet is, mint ahogy a regényt. Sok kritikát olvastam, amely egyenesen pornográfnak állítja be az alapművet, ám szerintem feleannyira sem mutatja be durván a dolgokat, mint ahogy feltételezem az a valóságban zajlott (gondoljunk csak az urak által megrontott kislányokra és a nem kívánatos terhességekre). Összességében tehát egy igazán jól sikerült film, bár nyilván a valóságban nem ennyire fekete vagy fehér minden, de ha egy kis képet akarunk kapni a korabeli viszonyokról, jó forrást szolgáltathat a történet.
Ebben a történetben nemcsak a világ legjobban kitervelt bűnténye kapott helyet, hanem tökéletesen mutatja be a 19.századi cselédség kiszolgáltatottságát a burzsoázia által. A szolgálók, akik alacsonyrendű munkájuk miatt szellemi képességeikkel kapcsolatban is meg voltak bélyegezve, a legtöbb esetben okosabbak (vagy legalábbis rafináltabbak) voltak, mint gazdáik, akik a materiális javaikhoz való ragaszkodás közben (mint például az ezüst ecettartó) észre sem vették, mi történik körülöttük. A történetet már olvasva is nagyon szerettem, így különösen kíváncsi voltam, milyen lesz a filmvásznon viszont látni és nem kellett csalódnom. Léa Seydoux tökéletes Célestine, Vincent Lindon pedig tökéletes Joseph. A regényhez hűen építi bele a történetszövésbe Célestine visszaemlékezéseit korábbi munkahelyeiről és lesz naplószerű a történet úgy, hogy egyetlen egyszer sem látjuk a szobalányt a kis könyvébe írni. És persze az erotika ugyanúgy belengi a filmet is, mint ahogy a regényt. Sok kritikát olvastam, amely egyenesen pornográfnak állítja be az alapművet, ám szerintem feleannyira sem mutatja be durván a dolgokat, mint ahogy feltételezem az a valóságban zajlott (gondoljunk csak az urak által megrontott kislányokra és a nem kívánatos terhességekre). Összességében tehát egy igazán jól sikerült film, bár nyilván a valóságban nem ennyire fekete vagy fehér minden, de ha egy kis képet akarunk kapni a korabeli viszonyokról, jó forrást szolgáltathat a történet.