2024.01.27 06:32 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
1

Kik ezek a jómadarak?

Szeretem, persze zárójelben ezeket a nagy megmondó embereket, akik a Dörmögőn és a fantasztikus Teletabi figurákon edződtek, és oda-oda böffentenek valami hatalmas nagy „szlenget” plusz az általuk vélt okosságot...

Jár nekik a nyalóka!

Kik ezek a jómadarak?

Na de vissza a filmhez, a készítőkhöz, a sztorihoz és a véleményezésemhez mindezekről...

A Bodom után kíváncsian vártam anno, mit tesznek le elénk a srácok!

A Mothman legendája, története nagyon kemény, ütős és érdekes. Amerika is lázban ég, szobrot kapott, múzeumot, klubok rengeteg taggal léteznek a mai napig, és a fanok tartják a kapcsolatot szerte a világban.

Gergő Elekes és József Gallai a Bodom sikere után ismét a jó öreg found footage műfajhoz nyúlt, és ismét, sőt talán nagyobb sikerrel...

A költségvetés is nagyobb volt, jó-jó, nem nagyságrendekkel, de egy kicsivel nagyobb „szabadságuk” volt a srácoknak!

Pár szót a sztoriról...

Az USA-ban járunk, és egy fiatal, ambiciózus egyetemi tanárnő, Thora (Lídia Szabó) és egyik legkedvesebb tanítványa, Adam (József Gallai) itthonról, Magyarországról kapnak több (igen komoly) bejelentést, hogy látták a Molyember nevű mitikus szörnyet, vagy más néven lényt!

Azonnal összekapják magukat, repülőre ülnek, és ahogy megérkeznek, összeszedik a cuccokat, kocsit bérelnek, és bevetik magukat az erdőbe, az elhagyatott erdei utakra, hogy megtalálják vagy lefilmezzék a vörös szemű Molyembert!

Na igen...

A sztori ennyi, de hát mi is lenne más? Itt nem kell nagy dramaturgiai felvezetés, csavaros történetvezetés, semmi, csak zsigeri félelem, jó és paráztató képsorok, követhető cselekmény, gyors, pattogás jump scare jelenetek, és érthető, követhető script!

Nem kell világmegváltás, csak szerethető karakterek, és olyan képek, ha lekapcsolódik a villany otthon, kapjunk a szívünk környékére!

Ez szerintem kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve megvan. És itt már az effektek is top-top kategóriásak szinte...

Éjjellátós üzemmód, pompás x-light-ok, inky-dink használat, follow-spotok...

Minden egyben van, és működik.

Az audio is ott van! Zörejek, kemény, ijesztő effektek, taktusok, „brutál” zörejek pontosan, precízen odapattintva, és „életre kel, aminek kell!”

Hibák!

Ami nem tetszett, hogy néha a dramaturgia szétcsúszott, kissé elcsépelt és lassú folyamatú volt, plusz a két karakter valahogy „testidegen” volt egymás számára...

Külön mozogtak, együtt valahogy nem ment. Kellett volna egy kis érzelem, erotikus felhang, akkor a két karakter jobban „dolgozott” volna együtt, hiszen akkor már egymásra is jobban figyeltek volna.

De ezek kicsinységek, ezt a későbbiekben lehet javítani. Persze sokat ad a filmhez, de semmit nem ront szinte az összképen, összhatásokon.

De a filmvégi befejezés (csavar) pompás és meglepő. Semmi hihetetlen, de izmos és kemény...

Vagyis tetszetős és meglepő!

Ja, bocsánat, a képi megoldások és a képi világ itt is pazar, már-már „amcsi” színvonal!

A többi színészről...

A kifejezetten képernyőképes és csinos nő, Lídia Szabó ügyes, tehetséges csaj, Manny szerepében, Rob Oldfield nem sok képernyőidőt kapott, viszont a másik magyar hölgyike, a Madeleine szerepében feltűnő Kata Tábori nekem pozitív csalódás...

Az IMDb-n 910 vélemény után 3,0/10-es, a TMDB-n 15 értékelést követően 34%-os a film, nálam persze jóval több, hiszen ez szerintem (és minden körülményt figyelembe véve) öt csillag és 78%...

Beindulhatna már a magyar found footage nagyüzem, ebben úgy látom, jók vagyunk.

A hibákat pedig mindig lehet javítani.

Karamellás kávé és egy kis pogácsa, hiszen korán van még...

A fotelem üres, most elfeküdtem a hatalmas franciaágyban a jó meleg takaró alatt!

Remélem, nincs itt a Molyember valahol!

dráma | horror | misztikus

Egy tanár és a diákja Európába utazik, hogy kivizsgáljanak mind a huszonkét jelentést a rejtélyes Molyemberről. A nyomozás azonban úgy tűnik, hogy az életükbe is kerülhet. több»

1