Pontypool. Emlékszem, annak idején, amikor először láttam ezt a filmet, kétszer is elolvastam a dvd hátoldalán található tartalomleírást, mert hát az a cím, amit a magyarországi forgalmazó még hozzáadott (A zombik városa), finoman szólva sem igazán állja meg a helyét. Emlékszem az első alkalomra, amikor végignéztem (akkor még talán azt is írhattam volna, hogy végigszenvedtem). Akkor nem igazán nyerte el a tetszésemet, hogy finoman fogalmazzak, viszont az elmúlt napokban újra a kezem ügyébe került ez az alkotás, és gondoltam, teszek vele egy ismételt próbát, hátha változott némiképp a véleményem Bruce McDonald filmjével kapcsolatban, és láss csodát, a második nekifutásra már egy egészen más vélemény fogalmazódott meg bennem. Nézzük hát a filmet!
Kezdésképp leszögezném azt, hogy azon nézők, akik úgy kezdenek majd bele ennek a filmnek a megtekintésébe, hogy csak egy újabb zombis történethez lesz szerencséjük, azok szinte biztosan csalódottan fognak a végeredményben, és nem is okolhatóak ezért, hisz, mint ahogy már fentebb is említettem, a magyarországi alcím a filmhez nem is kicsit becsapós, de akik egy mélyebb, összetettebb és nem kevés karakterdinamikával megáldott filmet keresnek, azok bizonyára keresve sem igazán találhatnának ennél jobbat. Kutatva az emlékeim közt, még hasonló filmhez sem volt ezidáig szerencsém, így számomra különleges helyen található a Pontypool című produkció. Na de ha nem egy zombis filmről beszélünk ennél a produkciónál, akkor mégis mihez is van szerencsénk? Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy akkor mégis milyen zsánerbe tartozik a Pontypool című film, de talán a fertőzéses témaválasztású alkotások esnek hozzá a legközelebb, de ez is csak a felszín, ugyanis ez annál sokkal mélyebb tartalommal rendelkezik.
Adva van egy isten háta mögötti kanadai kisváros, egy rádióállomás, pár szereplő és valamilyen rejtélyes kór. Mindehhez tegyünk még hozzá egy jókora társadalomkritikát, pár kiváló karaktert és egy nagyon is fogyasztható atmoszférát, és az így kapott dolgok összességével talán már nagyjából ott is járunk, ami összefoglalja a film történetét. Ha mindezen dolgok egy kissé zavarosak, akkor már meg is érkeztünk a film alapkoncepciójához. Merthogy sok mindent elmondhatunk eme filmről, csak azt nem, hogy a könnyed szórakozás kedvelőinek kedvezne, de mint már írtam, kedvelem az ilyen filmeket. Számomra nagyon tetszett az is, hogy rendkívül kevés szereplőt mozgat a történet, már-már mondhatnám azt is, hogy ez inkább egy kamaradarab, hisz szinte minden filmbéli tényezőt felülírnak a karakterek, illetve az, ahogy egymáshoz viszonyulnak a történetben. Ha nagyon lebutítanám a film történetét, és csak a fertőzéses vonalát vizsgálnám, akkor sem írhatnám róla azt, hogy rosszul sikerült, ugyanis az is kimondottan érdekesre vizsgázott.
Ha csak a látványvilágát vesszük figyelembe a technikai kivitelezésnek, akkor nem igazán lehetne megítélni a filmet, hisz e téren igencsak szűkmarkúak voltak a készítők. Ha a horror vonulatát vizsgáljuk abból a szempontból, hogy mennyire van jelen a vér és a brutalitás, akkor nagyon minimalista a film, de ha mindezekhez még figyelembe vesszük a fertőzés adta lehetőséget, akkor már képes hatni a nézőjére.
Mindent figyelembe véve talán kijelenthettem azt, hogy az egyik legmegosztóbb film, amihez volt ezidáig szerencsém. Biztos, hogy nem tenném a kedvenceim közé, ugyanis túlságosan is lassan csordogálnak az események benne, de ha egy olyan filmet keresel, ami nem minden esetben jön szembe veled, és fogékony vagy az elvont témaválasztású történetekhez, akkor tégy egy próbát vele.
Pontypool egy álmos kis kanadai város, ahol soha semmi rendkívüli nem történik. Egy hideg napon azonban a békés emberek megvadulnak és egymásra támadnak. A katonaság lezárja a... több»
Szereplők: Lisa Houle, Rick Roberts, Daniel Fathers, Georgina Reilly, Stephen McHattie
A cím alapján halgazdaságra gondoltam. :)