2024.01.03 00:16 kabel Olvasottság: <100x
0

Egy KFC-s menü

A Chicken Run második részére 23 évet vártunk, és egy kedves, egyszerű és kiszámítható filmet kaptunk, mely megtartja a szép báb- és gyurmaanimáció báját, azonban nem ad sokkal többet ennél. Ez természetesen nem baj, elsődlegesen egy gyerekfilmről van szó, mégis az első filmnek volt pár egész felnőttes és ijesztő jelenete, a viccek pedig többek voltak egyszerű body humornál. Nem szeretnék túl sokat összehasonlításokon ugrálni, de az első film remekül hintázott az abszurdságán, a beszélő, antropomorf csirkék és gonosz emberek találkozása egyszerre volt hihető és szürreális. Az új film kicsit inkább a Despicable Me-féle abszurditást vállalta magára, és sokkal inkább az extrémákra és túlcsinált effektekre épít, ha valami esik, akkor nagyot esik, ha valaki ügyetlen, akkor nagyon ügyetlen, és így tovább. A Wallace és Gromit, a stúdió egy másik gyurmaanimációs sorozata szintén ügyesen játszott ezzel, és nem vitte el ennyire amerikai rajzfilm irányba a karaktereit vagy poénjait.

De miről is szól a film? Korábbi főhősünk, Ginger megtalálta a boldogságot férje és lánya mellett, azonban nyughatatlan gyermeke inkább az ő tettvágyát és kíváncsiságát örökölte, és sajnos bajba kerül, egy új csirkefarm rabolja el. Történetünk pedig a kiszabadítást mutatja be. Ez nem az a sztori, ami okos akciójeleneteivel, dialógusaival vagy mesélésével fog lenyűgözni, a narratíva betonegyszerű, és majdhogynem teljesen kiszámítható. Ami látványos, az a bemutatott világ. A bábanimációk mennyisége és minősége fantasztikus, és a második rész – az első film klausztrofób csibefarmja helyett – sok madártávlati képet mutat, hatalmas mozgó színpadokról, melyek közelről is részletgazdagnak tűnnek. A set design előtt le a kalappal.

Egy KFC-s menü

Más dolgot nagyon nem tudnék mondani, a film eljátszik a gondolattal, hogy egy tematika köré építse karaktereit, és ez a felszínen működik is nagyrészt, de ne számítsunk semmilyen mélységre vagy érdekes dilemmára. Főhőseink közepesen szerethetőek, főgonoszaink pedig karikaturisztikusan gonoszok, és folyamatosan az empátia teljes hiányával léteznek, olyannyira, hogy már embernek sem hiszem őket, az előző film férfi karakterével ellentétben. A kicsit visszafogott, angol humor szerintem jobb lett volna. Egyszer elgyurmázható.

animáció | családi | kaland | vígjáték

Miután Ginger sikeresen megszökött Tweedy farmjáról, végre megtalálta álmát – egy békés szigeti menedékhelyet az egész csapat számára, távol az emberi világ... több»

0