Mint a Lost annak idején, csak ezúttal kiszámíthatóbb és irreálisabb az egész. Adott 10 ember (30-as férfiak és nők), akik elhagyott partszakaszon térnek magukhoz, majd kicsit érthetetlen módon nem indulnak el civilizációt keresni (megmenekülni), hanem napokra, hetekre ott maradnak helyben egymással csatázni és azt találgatni, hogy miként kerülhettek oda. Már ha nem szigeten vannak, ami az első részekből nem lett egyértelmű számomra (csak később). Közben vannak rejtélyek: a 39-es szám vissza-visszatér, akadnak furcsa tárgyak is, de mindvégig az egymással szembeni intrikák állnak leginkább a középpontban. A legfőbb negatív karakter számomra K.C. (Kate Bosworth), aki annyira idegesítő jelenség, hogy időnként miatta kellett abbahagynom a sorozatot (saját életemben is felbukkant már ez az áskálódó típus, és jelenleg is van egy pont ilyen mérgező kolléganő a közelemben). A rendezés elég jó, az alakítások sem rosszak, a helyszínek lenyűgözőek. A főszereplő, Natalie Martinez nekem eddig a 2008-as Halálfutam bombázójaként volt ismert. Akkoriban 24 éves volt, ebben a fimben 39, de most is nagyon csinos, és jól alakítja a központi karaktert. Ő jön rá arra valamikor a negyedik epizód környékén, hogy valójában afféle mátrixszerű szituban vannak (de nem lövöm le a poént). Kellenek az ilyen filmek, mert rejtélyeket adnak, gondolkodásra ösztönöznek. Már ha kicsit reálisabbak ennél. Ez sajnos nagyon nem az. Mesterkélt az egész, és sajnos kevéssé hihető. Három csillagot adnék rá jóindulattal.
Mint a Lost annak idején, csak ezúttal kiszámíthatóbb és irreálisabb az egész. Adott 10 ember (30-as férfiak és nők), akik elhagyott partszakaszon térnek magukhoz, majd kicsit érthetetlen módon nem indulnak el civilizációt keresni (megmenekülni), hanem napokra, hetekre ott maradnak helyben egymással csatázni és azt találgatni, hogy miként kerülhettek oda. Már ha nem szigeten vannak, ami az első részekből nem lett egyértelmű számomra (csak később). Közben vannak rejtélyek: a 39-es szám vissza-visszatér, akadnak furcsa tárgyak is, de mindvégig az egymással szembeni intrikák állnak leginkább a középpontban. A legfőbb negatív karakter számomra K.C. (Kate Bosworth), aki annyira idegesítő jelenség, hogy időnként miatta kellett abbahagynom a sorozatot (saját életemben is felbukkant már ez az áskálódó típus, és jelenleg is van egy pont ilyen mérgező kolléganő a közelemben). A rendezés elég jó, az alakítások sem rosszak, a helyszínek lenyűgözőek. A főszereplő, Natalie Martinez nekem eddig a 2008-as Halálfutam bombázójaként volt ismert. Akkoriban 24 éves volt, ebben a fimben 39, de most is nagyon csinos, és jól alakítja a központi karaktert. Ő jön rá arra valamikor a negyedik epizód környékén, hogy valójában afféle mátrixszerű szituban vannak (de nem lövöm le a poént). Kellenek az ilyen filmek, mert rejtélyeket adnak, gondolkodásra ösztönöznek. Már ha kicsit reálisabbak ennél. Ez sajnos nagyon nem az. Mesterkélt az egész, és sajnos kevéssé hihető. Három csillagot adnék rá jóindulattal.