Bárki, aki kicsit is otthonosan mozog a filmes világban, David Cronenberg nevét nem kell nagyon bemutatni neki, hisz eme kanadai úriembernek olyan filmeket köszönhetünk, mint például az 1979-es Porontyok, az 1983-as Videodrome és az 1986-os, A légy című klasszikusok. Jelen filmünk, az 1975-ös Paraziták pedig az első egész estés filmje volna Mr. Cronenbergnek, hisz ezelőtt csupán rövidfilmekben csillogtatta meg a tehetségét.
Számomra – valami ismeretlen okból kifolyólag – egészen eddig kimaradt eme filmje, pedig többször is elhatároztam már, hogy pótolom a lemaradásomat, de azt kell hogy írjam, egyáltalán nem csalódtam a végeredményben.
Jelen filmünk egy több mint 45 évvel ezelőtt készített alkotás, ami talán képes lehet elriasztani pár nézőt, de szerencsére engem egy film kora egyáltalán nem szokott elriasztani, hisz ha évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt képes volt jelentős hatást kiváltani a nézőből, az még ma is működőképes lehet valamilyen szinten. Szerencsére ez a tény ez esetben is fennáll, bár egyáltalán nem nevezném hibátlan remekműnek, de ettől eltekintve, és azt figyelembe véve, hogy a gyártási költségei nevetségesen alacsonyak voltak, ráadásul olyan filmről beszélünk, ami egy később legendás hírnevű rendező első filmje lenne, teljesen rendben volt.
Cronenberg korai műveire (Porontyok, Veszett) amúgy is igencsak jellemző volt, hogy alacsony költségvetésből hozták össze őket, de ezek egyáltalán nem befolyásolták az értéküket, hisz hangulatban és a jellegzetes atmoszférájuk miatt nagyban megkülönböztetik őket a hasonló körülmények közül kikerült alkotások tömkelegétől. Nevezzük ezt akár Cronenberg-hatásnak, hisz korai filmjei egytől-egyig a jó és a zseniális tartományban találhatók (vagyis nálam biztosan). Ezen filmek egyik legjellegzetesebb tulajdonságai a hangulatukon kívül, hogy képes erős társadalombírálatot is bemutatni a történetükben, s ezek többsége még akár a mai napig megállja a helyét.
Cronenberget a legtöbben a biohorrorok atyjaként könyvelik el, amivel magam is egyet kell, hogy értsek, hisz kevés olyan filmkészítővel találkoztam, akik ennyire nyugtalanítón képesek ábrázolni filmjeikben az emberi testi átalakulásokat, bár azért megemlíteném, hogy eme filmjében talán nem ez a legdominánsabb, de már érezhetően jelen van, mégsem ezzel éri el jelen filmünk a legerőteljesebb hatást, hanem a befejezésével, ami igazi pörölycsapásként hatott rám.
Mindehhez pedig kimondottan jól asszisztáltak a film szereplői, akik közül nem is nagyon emelnék ki senkit. Számomra az egyedüli kis apróbb hibája a filmnek, hogy található benne egypár apróbb logikai buktató, amiknek az áthidalását úgy oldották meg, hogy nem oldották meg. Hagyták a filmben, és kész. Kicsit olyan érzésem volt ezekkel kapcsolatban, hogy úgy érezték a készítők, hogy a film lendületessége majd átbillenti a nézőt ezeken. Nos ez viszont abban az értelemben tévesnek bizonyult (nálam), hogy a film kétharmadát egyáltalán nem éreztem annyira pörgősnek, sokkal inkább fokozatosnak. Fokozatosnak, ahogy a téboly egyre jobban átjárja a film cselekményét, de ettől eltekintve egy hamisíthatatlan Cronenberg-film született, és a négy csillagot bőven meg is érdemli.
78 Paraziták (1975)
A Paraziták című horror története egy luxusigényeket kielégítő lakóépületben játszódik. Egy idős férfi megöl egy fiatal lányt, majd miután felboncolta a testet, magával... több»
Szereplők: Barbara Steele, Joe Silver, Joan Blackman, Allan Kolman, Paul Hampton
