Igazi klasszikus. Egy tollpihe repül főszereplőnk felé, s Forrest egy padon ülve meséli el életét a járókelőknek. Nagyon jó. A történetéről nem is beszélve: háború, futás (nagy mennyiségben), rákhalászat stb. Az is nagyon tetszik, hogy nem az egészet dumálja végig, hanem kiderül, miért ül a padon, és onnan folytatódik a sztori, de ezennel nem egy emléket látunk: a padon ülő hősünk elindul, egy jelenbeli jelenetben vagyunk, és mivel tudjuk az életének előzményeit, értjük, mi történik. Viszont a szomorúság sem marad el: Jenny, B. B. és Forrest anyjának halála láttán az ember elmorzsol egy könnyet. A tollpihe a film végén újra megjelenik; úgy leng a levegőben, ahogy az ember élete, ezt jelképezi. Nagyjából ennyit tudnék mondani erről a filmről.
Igazi klasszikus. Egy tollpihe repül főszereplőnk felé, s Forrest egy padon ülve meséli el életét a járókelőknek. Nagyon jó. A történetéről nem is beszélve: háború, futás (nagy mennyiségben), rákhalászat stb. Az is nagyon tetszik, hogy nem az egészet dumálja végig, hanem kiderül, miért ül a padon, és onnan folytatódik a sztori, de ezennel nem egy emléket látunk: a padon ülő hősünk elindul, egy jelenbeli jelenetben vagyunk, és mivel tudjuk az életének előzményeit, értjük, mi történik. Viszont a szomorúság sem marad el: Jenny, B. B. és Forrest anyjának halála láttán az ember elmorzsol egy könnyet. A tollpihe a film végén újra megjelenik; úgy leng a levegőben, ahogy az ember élete, ezt jelképezi. Nagyjából ennyit tudnék mondani erről a filmről.