Hamisítatlan bűnőz élvezet, Tarantino tisztelgése a hetvenes évek grindhouse exploitation filmjei előtt. A grindhouse filmek alacsony költségvetésű, amatőr és végtelenül gagyi horrorok voltak, nulla történettel, jó csajokkal, rengeteg gyilkolással és elképesztően sok hibával.
Tarantino (és Rodriguez) elég jól hozta ezeket az elemeket, szándékos képi hibák, kb. két helyszínen játszódó, minimalista cselekmény (szerintem öt mondat már sok lenne, ha össze akarnánk foglalni, miről szól), elmebeteg állat csajokat gyilkol, halál idegesítő csitrik a főszerepben stb...
Érdekes módon azonban az a film legnagyobb negatívuma, ami Tarantino más filmjeiben a pozitívumok közé szokott tartozni: a rengeteg duma. Mikor csak a lányok vannak képernyőn, akik húsz percen át dumcsiznak arról, hogy kivel dugtak vagy hogy miért nem lehet egy új-zélandit le ausztrálozni, a film néha-néha már az unalmasság határain belülre megy vendégmunkásnak dolgozni, de amikor a tökéletesen alakító Kurt Russell van a színen, a film három sebességgel feljebb kapcsol, Stuntman Mike egyszerűségében is zseniális karakter.
Természetesen messze van attól, hogy Tarantino legjobb filmjei közé soroljuk, egyértelműen a rendező leggyengébb filmje, ám ezzel az állítással bizonyossá válik, hogy Tarantino még nem csinált rossz filmet.
Hamisítatlan bűnőz élvezet, Tarantino tisztelgése a hetvenes évek grindhouse exploitation filmjei előtt. A grindhouse filmek alacsony költségvetésű, amatőr és végtelenül gagyi horrorok voltak, nulla történettel, jó csajokkal, rengeteg gyilkolással és elképesztően sok hibával. Tarantino (és Rodriguez) elég jól hozta ezeket az elemeket, szándékos képi hibák, kb. két helyszínen játszódó, minimalista cselekmény (szerintem öt mondat már sok lenne, ha össze akarnánk foglalni, miről szól), elmebeteg állat csajokat gyilkol, halál idegesítő csitrik a főszerepben stb... Érdekes módon azonban az a film legnagyobb negatívuma, ami Tarantino más filmjeiben a pozitívumok közé szokott tartozni: a rengeteg duma. Mikor csak a lányok vannak képernyőn, akik húsz percen át dumcsiznak arról, hogy kivel dugtak vagy hogy miért nem lehet egy új-zélandit le ausztrálozni, a film néha-néha már az unalmasság határain belülre megy vendégmunkásnak dolgozni, de amikor a tökéletesen alakító Kurt Russell van a színen, a film három sebességgel feljebb kapcsol, Stuntman Mike egyszerűségében is zseniális karakter. Természetesen messze van attól, hogy Tarantino legjobb filmjei közé soroljuk, egyértelműen a rendező leggyengébb filmje, ám ezzel az állítással bizonyossá válik, hogy Tarantino még nem csinált rossz filmet.