A film megértéséhez, és átéléséhez kell egy bizonyos életkor, és tapasztalat. Felfogni, és átérezni a kisember kínját, az elkótyavetyélt élete miatt...
A fájdalmasan kemény , és üres öregkor, ami előtte áll, feladja a leckét Warren Schmidt barátunknak ( Jack Nicholson ), akinek felesége éppen nemrégen halt meg, és Schmidt legjobb barátjával kettyintett ráadásul...
A lánya , Jeannie ( Hope Davis )egy lófarkas vízágy-ügynökkel, a pipogya Randall fickóval ( Dermot Mulroney ) él együtt, és készül hozzámenni!
Ám Warren barátunk kezd bepöccenni...
Egyik nap, unalmában elkap egy tévéreklámot, ami a hatalmas nyomorban élő afrikai gyerekek támogatására szólítja fel harsogva az amerikai nézőket. Schmidt ihletet kap, és segíteni kezdi Ndugut, a hatéves árva tanzániai kisfiút. Nemcsak azért, hogy jót cselekedjen, hanem azért is, hogy a csekkekhez mellékelt levelei segítségével megoszthassa valakivel gondolatait ,észrevételeit és problémáit....
Egy öregember életéről, amivel nagyjából számot is vetett, utolsó életszakaszáról szól az alkotás, egy olyan idős férfi mindennapjairól, akinek már sehova se kell rohannia, ideje, mint a tenger, és mégis közeleg számára a halál. A nyugdíjas életére rátelepedő szürke unalom, petyhüdtség, és a semmittevés, brutálisan maró ereje sugárzik a filmből....
Schmidt elszámol életével, így megbékél önmagával, és a beteljesületlen tervek és álmok súlya mindvégig ott van az arcán. A fájdalom, ami abból táplálkozik, hogy senki nem hallgatja meg, hogy senki nem érti meg, hogy senki, ( anno a neje sem )még a saját lánya sem hallgat rá, minket nézőket is legalább annyira felzaklat, és bosszant, mint a főhőst - erőteljesen tragikus hatása van annak a jelenetnek, amelyben Nicholson karaktere lánya nyomására teljesen mást mond az esküvőn, mint amit szeretne mondani. És itt kiemelném a narrációt, ami az Ndugunak írt levelek hangos felmondását jelenti. Ezek a sorok egyszerűen csodálatosak, és egyben mellbevágóak. Egészen másfajta szenvedésről van szó, mint amit mondjuk egy nagyszabású thrillerben, vagy valami béna és unalmas akciófilmben látunk. Itt a hétköznapi fájdalom kap hangsúlyt, az öregkori magány, a tovaszálló élet, az elhalványuló szeretet táplálja a könnyfakasztóan emberbarát, és emberközeli atmoszférát....
Néha már szégyelljük magunkat, hogy nevetünk a keserédes poénokon!
Jack Nicholson mimikájáról is lehetne egy külön regényt írni, hogy hogyan tud vele játszani, dehát aki megtekinti a filmet, az tudja, miről is beszélek?
Roberta szerepében a zseniális Kathy Bates játszik, aki hiába egy komika, itt ebben a műben, tökéletesen beleillik a melodráma képsorai közé!
Alexander Payne, aki nem hallgatott senkire, egyszerűen csak úgy készítette el a filmet, hogy neki tessen....
Az operatőr, James Glennon is hozza a kötelezőt, magyarán megfogja a lényeget, jó szögekből, és jó snittekkel...
Respect Mr.Nicholson, ez profi munka volt!
Természetesen a kedvenc fotelemből néztem!
79 Schmidt története (2002)
dráma | road movie | szatíra | vígjáték
Warren Schmidt (Jack Nicholson) az egyszerű biztosítási ügynökök életét éli évtizedeken keresztül, mikor egy nap váratlanul minden összeomlik. Nyugdíjba küldik, felesége... több»
Szereplők: Jack Nicholson, Kathy Bates, Angela Lansbury, Hope Davis, Dermot Mulroney
Nicholson szuper ebben a szerepben!