Sajnos minden csak közepes. Történet, színészi játék, történetmesélés és technika egyaránt. A Marsh King's Daughter egy elég sokszor látott családi drámát dolgoz fel, viszonylag unalmasan és nulla mondanivalóval. Egy visszaemlékezős családi traumát kapunk, melyben azonnal tudunk mindent a történetről, így a film később emlékezős jelenetei sajnos semmit sem adnak hozzá a történethez, és aktívan megakasztják az amúgy is nagyon komótos tempót. Magában a struktúrában van a hiba, ha a film sokkal ügyesebben kezelte volna központi konfliktusát, és valamennyi ambiguitás lett volna a címszereplő és apja kapcsolatában, talán lett volna értelme a flashbackben gazdag lezárásnak. Így csupán egy vontatott haláltusát látunk, melyben semmilyen fordulat vagy érdekesség sincs, hisz a film az első öt percében már elmesélt mindent, amit lehetett. Nincs új információ nagyon, amit felfedezhetünk, vagy bizonytalanság az antagonista szerepéről, ez egész egyszerűen csak nem érdekes filmkészítés. Daisy Ridley egy oké színésznő, de itt nagyon látszott, hogy komplexebb érzelmi jelenetekre képtelen, ami sajnos probléma, hisz nagyrészt az ő arcát látjuk érzelmes pillanatokban. Technikailag a film szintén érdektelen. A csúfos kék-narancs color gradinges éjszakai jelenetektől, az agyoneffektelt flashback szekvenciáig minden közepes. A lápi jelenetek sem hordoznak semmilyen veszélyt vagy érzelmet magukban, csupán csak odafordították a kamerát, és megnyomták a piros gombot. Ez kb. az egész filmre igaz.
Sajnos minden csak közepes. Történet, színészi játék, történetmesélés és technika egyaránt. A Marsh King's Daughter egy elég sokszor látott családi drámát dolgoz fel, viszonylag unalmasan és nulla mondanivalóval. Egy visszaemlékezős családi traumát kapunk, melyben azonnal tudunk mindent a történetről, így a film később emlékezős jelenetei sajnos semmit sem adnak hozzá a történethez, és aktívan megakasztják az amúgy is nagyon komótos tempót. Magában a struktúrában van a hiba, ha a film sokkal ügyesebben kezelte volna központi konfliktusát, és valamennyi ambiguitás lett volna a címszereplő és apja kapcsolatában, talán lett volna értelme a flashbackben gazdag lezárásnak. Így csupán egy vontatott haláltusát látunk, melyben semmilyen fordulat vagy érdekesség sincs, hisz a film az első öt percében már elmesélt mindent, amit lehetett. Nincs új információ nagyon, amit felfedezhetünk, vagy bizonytalanság az antagonista szerepéről, ez egész egyszerűen csak nem érdekes filmkészítés. Daisy Ridley egy oké színésznő, de itt nagyon látszott, hogy komplexebb érzelmi jelenetekre képtelen, ami sajnos probléma, hisz nagyrészt az ő arcát látjuk érzelmes pillanatokban. Technikailag a film szintén érdektelen. A csúfos kék-narancs color gradinges éjszakai jelenetektől, az agyoneffektelt flashback szekvenciáig minden közepes. A lápi jelenetek sem hordoznak semmilyen veszélyt vagy érzelmet magukban, csupán csak odafordították a kamerát, és megnyomták a piros gombot. Ez kb. az egész filmre igaz.