Ha előre tudom, milyen erős dráma a Jég ellen, nem néztem volna meg. Így viszont napokra rányomta bélyegét a lelkemre.
A fenséges északi tájon egy hajó vesztegel a jégbe zárva. Mikkelsen kapitány igazolni akarja, hogy Grönland önálló sziget és nem Amerika része, ezért egy társával elindul megkeresni a korábbi expedició bizonyítékait. Betegség miatt visszajönnek, majd a második útra már csak egy képzetlen fiatal fiú elég bátor elindulni vele. Nem csoda, hogy a többiek nem vállalták... amikor a 86. napot láttam a képernyőre írva, s végig éltem az elképesztő küzdelmet, a kutyák, s az élelem fogyatkozását, szentül hittem, hogy ennek az utazásnak nem lesz jó vége. Nem is kell annak lennie, hiszen igaz történetről, életrajzi műről van szó.
Csodálattal adózom a két férfinak, akik kis mérőműszereikkel a fagyban tájékozódva végül mégis elérték a régi expedició kőhalomba rejtett értékeit.
Tanulságos volt figyelni, miként birkóznak meg a lelki teherrel. A két színész csodálatosan hozza a szerepét, úgy tűnik ők is összehangolódtak a forgatáson, akárcsak az eredeti szereplők az életben. Olyan, mint egy házasság: együttműködünk, majd összezördülünk, hibáztatunk, majd bocsánatot kérünk. Az egymásra utaltság közel hozza a két férfit egymáshoz, s a zárkózott kapitány lassan megnyílik az embertpróbáló feladathoz felnövő Iver előtt. Összezártságuk ábrázolását minden bizonnyal a koronavírus otthonokba szorult élményei is megihlették, pontosan ábrázolva a megborult lelkiállapotot.
Nem spoilerezném el a történet végét, de azt a gondolatot mégis átemelném, hogy mázlisták voltak ők ketten, hogy egymás társai lehettek.
Ha előre tudom, milyen erős dráma a Jég ellen, nem néztem volna meg. Így viszont napokra rányomta bélyegét a lelkemre.
A fenséges északi tájon egy hajó vesztegel a jégbe zárva. Mikkelsen kapitány igazolni akarja, hogy Grönland önálló sziget és nem Amerika része, ezért egy társával elindul megkeresni a korábbi expedició bizonyítékait. Betegség miatt visszajönnek, majd a második útra már csak egy képzetlen fiatal fiú elég bátor elindulni vele. Nem csoda, hogy a többiek nem vállalták... amikor a 86. napot láttam a képernyőre írva, s végig éltem az elképesztő küzdelmet, a kutyák, s az élelem fogyatkozását, szentül hittem, hogy ennek az utazásnak nem lesz jó vége. Nem is kell annak lennie, hiszen igaz történetről, életrajzi műről van szó.
Csodálattal adózom a két férfinak, akik kis mérőműszereikkel a fagyban tájékozódva végül mégis elérték a régi expedició kőhalomba rejtett értékeit.
Tanulságos volt figyelni, miként birkóznak meg a lelki teherrel. A két színész csodálatosan hozza a szerepét, úgy tűnik ők is összehangolódtak a forgatáson, akárcsak az eredeti szereplők az életben. Olyan, mint egy házasság: együttműködünk, majd összezördülünk, hibáztatunk, majd bocsánatot kérünk. Az egymásra utaltság közel hozza a két férfit egymáshoz, s a zárkózott kapitány lassan megnyílik az embertpróbáló feladathoz felnövő Iver előtt. Összezártságuk ábrázolását minden bizonnyal a koronavírus otthonokba szorult élményei is megihlették, pontosan ábrázolva a megborult lelkiállapotot.
Nem spoilerezném el a történet végét, de azt a gondolatot mégis átemelném, hogy mázlisták voltak ők ketten, hogy egymás társai lehettek.