Ritkán tűnik fel a képernyőkön ez az 1977-es Dino Risi film. Tőle elég szokatlan, komor témájú lélektani dráma, kis túlzással pszichothrillernek is nevezhető. Előnye a hírneves rendező által dirigált két remek színész; a szoborszépségű Catherine Deneuve és a mindenben remek teljesítményt nyújtó Vittorio Gassman. Ő egyébként a rendező egyik kedvelt színésze volt, emlékezzünk csak az „Előzés”-re, vagy „A nő illatá”-ra. A kettős személyiség egyik legismertebb irodalmi megjelenése Robert Louis Stevenson skót regényíró nevéhez fűződik a „Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete” című 1886-os könyvében. A filmben is ilyesmiről van szó, de nem árulok el többet, mert szerintem igen érdemes megnézésre ez a film. A lagúnák városa, Velence csúnyábbik arcát is megismerhetjük. A csatornák vízén szemét lebeg, az ódon, omladozó paloták mintha a következő pillanatban összeroskadnának. Ezekkel a képekkel vajmi kevés turistát lehetne odacsalogatni.
Ritkán tűnik fel a képernyőkön ez az 1977-es Dino Risi film. Tőle elég szokatlan, komor témájú lélektani dráma, kis túlzással pszichothrillernek is nevezhető. Előnye a hírneves rendező által dirigált két remek színész; a szoborszépségű Catherine Deneuve és a mindenben remek teljesítményt nyújtó Vittorio Gassman. Ő egyébként a rendező egyik kedvelt színésze volt, emlékezzünk csak az „Előzés”-re, vagy „A nő illatá”-ra. A kettős személyiség egyik legismertebb irodalmi megjelenése Robert Louis Stevenson skót regényíró nevéhez fűződik a „Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete” című 1886-os könyvében. A filmben is ilyesmiről van szó, de nem árulok el többet, mert szerintem igen érdemes megnézésre ez a film. A lagúnák városa, Velence csúnyábbik arcát is megismerhetjük. A csatornák vízén szemét lebeg, az ódon, omladozó paloták mintha a következő pillanatban összeroskadnának. Ezekkel a képekkel vajmi kevés turistát lehetne odacsalogatni.