Igazából... nem tudom...
Borzasztóan vártam a 2024-es verziót, de valamiért csalódást okozott.
Talán azért, mert nekem alaphangon nem jönnek be a magyar filmek, mert Isten bocsáss... túl vannak játszva a szerepek, nagyon műviek, mint bármely külföldi film.
És ez is csak az én véleményem, hogy szerintem, számomra nem jó színészek a magyar színészek... sajnálom... nagyon „színészkednek”!
A régi fekete-fehér filmek pedig számomra nézhetetlenek (ezeket a nagyimék imádták... joggal), mégis az 1940-es Semmelweist tartom jobbnak, mint az idei kreálmányt.
Számomra az adja meg azt az „élményt”, ami a film tartalmára jellemző: kor hitelessége, agresszív, hangos párbeszédek (amik amúgy is jellemzőek a régi filmekre, hiszen nem volt még annyira fejlett a hangmérnöki meló).
Szerintem ez a 24-es változat túlontúl csendes, nyugodt és legfőképp nagyon merev volt, ami a jeleneteket, színészi alakításokat jellemzi.
Sokszor olyan hatást keltett, mintha nem is tudnák a szöveget a párbeszédeikben, és gondolkoznának közben, hogy jól bemagoltam-e...?
Szóval... nekem kicsit csalódás volt, és örülök is, hogy nem költöttem mozira, hanem megvártam a Netflix vetítését, nem úgy, mint A napfény íze filmre anno, ami viszont páratlan magyar filmje Koltainak... sokszor meg is néztem már.
Azért adok 3 csillagot, mert a story hithű, és a látvány tökéletes.
Igazából... nem tudom... Borzasztóan vártam a 2024-es verziót, de valamiért csalódást okozott. Talán azért, mert nekem alaphangon nem jönnek be a magyar filmek, mert Isten bocsáss... túl vannak játszva a szerepek, nagyon műviek, mint bármely külföldi film. És ez is csak az én véleményem, hogy szerintem, számomra nem jó színészek a magyar színészek... sajnálom... nagyon „színészkednek”! A régi fekete-fehér filmek pedig számomra nézhetetlenek (ezeket a nagyimék imádták... joggal), mégis az 1940-es Semmelweist tartom jobbnak, mint az idei kreálmányt. Számomra az adja meg azt az „élményt”, ami a film tartalmára jellemző: kor hitelessége, agresszív, hangos párbeszédek (amik amúgy is jellemzőek a régi filmekre, hiszen nem volt még annyira fejlett a hangmérnöki meló). Szerintem ez a 24-es változat túlontúl csendes, nyugodt és legfőképp nagyon merev volt, ami a jeleneteket, színészi alakításokat jellemzi. Sokszor olyan hatást keltett, mintha nem is tudnák a szöveget a párbeszédeikben, és gondolkoznának közben, hogy jól bemagoltam-e...? Szóval... nekem kicsit csalódás volt, és örülök is, hogy nem költöttem mozira, hanem megvártam a Netflix vetítését, nem úgy, mint A napfény íze filmre anno, ami viszont páratlan magyar filmje Koltainak... sokszor meg is néztem már. Azért adok 3 csillagot, mert a story hithű, és a látvány tökéletes.