Általában az ázsiai akciófilmeknek három típusa van. Az első a kőkemény akciómozi, a második az európai szemmel bugyuta ázsiai humorral túlságosan átitatott akciómozi, a harmadik pedig az első kettő keveréke. A nagy 4-es is a harmadik kategória: amíg a közelharcok pazar koreográfiát követnek, addig a túltolt gore a szétrobbanó fejekkel és repkedő végtagokkal már-már karikatúraszerű, amit csak erősítenek az olyan blődségek, mint amikor 5 méterről képtelen az egyik főgenya géppisztollyal eltalálni a tuk-tuk-on menekülő célpontokat, vagy amikor a páncéltörő rakéta megállítására tett kísérletként becsukják a bambuszházikó ablakát. Finom szólva is furcsa egyveleg, ráadásul indokolatlanul hosszú. Csak megszállott harcművészet-rajongóknak ajánlom, mert a bunyók tényleg jók, de egyébként csak egy közepes akciófilm.
Nagyon egyetértek! Timo Tjahjanto rendező egyébként mestere az erőszakos akciófilmeknek/akciókoreográfiáknak. Közel Gareth Evans színvonal, aki meg ugye a Rajtaütés-filmeket rendezte. :D
Általában az ázsiai akciófilmeknek három típusa van. Az első a kőkemény akciómozi, a második az európai szemmel bugyuta ázsiai humorral túlságosan átitatott akciómozi, a harmadik pedig az első kettő keveréke. A nagy 4-es is a harmadik kategória: amíg a közelharcok pazar koreográfiát követnek, addig a túltolt gore a szétrobbanó fejekkel és repkedő végtagokkal már-már karikatúraszerű, amit csak erősítenek az olyan blődségek, mint amikor 5 méterről képtelen az egyik főgenya géppisztollyal eltalálni a tuk-tuk-on menekülő célpontokat, vagy amikor a páncéltörő rakéta megállítására tett kísérletként becsukják a bambuszházikó ablakát. Finom szólva is furcsa egyveleg, ráadásul indokolatlanul hosszú. Csak megszállott harcművészet-rajongóknak ajánlom, mert a bunyók tényleg jók, de egyébként csak egy közepes akciófilm.