Először is: a szinkron nem sikerült túl jól, ajánlott eredeti hanggal nézni. Így az egyébként figyelemre méltó színészi alakítások még inkább élvezhetők. Az egész film teljesen jól összerakott, nem sok mexikói sorozatot láttam, de ha ilyenek, akkor jöhetnek még (egyébként az eredeti argentin verziót sem láttam, az argentin filmekben még nem kellett csalódnom, sajnos kevés jut el idáig...). Tetszett a környezet is, ahol játszódik, és úgy általában, ami a megvalósítást illeti (fényképezés, rendezés stb.) tényleg jó. A sztorin azért már lehet fogást találni... Eleve áthallásos más sorozatokkal, bár nem tudni, melyik volt előbb (pl. a Hatalmas kis hazugságok), de ez még nem is lenne a baj, hanem a történet azért sántít, és kicsit egybites is, meg egyoldalú is... és persze azok a szokott módon szépen becsomagolt üzenetek... itt is az összes férfi, ha jobban megnézzük, infantilis nyomorult, aki vagy túlpörgött, vagy dühkezelési problémája van, vagy egy nyámnyila majom, mindegyikük rajongva imádja (az amúgy teljes hétköznapi, helyenként ostoba, hiú és intrikus) feleségét, szinte már rettegnek a jelenlétükben, összetörnek a távollétüktől, és persze sorsuk első komolyabb válságától összeomlanak – nem túl életszerű. Ahogy egy sértődött nő látja, vagy szeretné látni a férfiakat. Biztos sok ilyen van, de nem mind ilyen, és hervasztó, hogy az ilyen filmekben csak ezt látni, meg hogy minden gazdag ember egyben kicsinyes is. Egy idő után már csak a színészi játék miatt néztem, mert a sztori azért kiszámítható, bár ez nyilván inkább egy dráma, mint thriller...
Először is: a szinkron nem sikerült túl jól, ajánlott eredeti hanggal nézni. Így az egyébként figyelemre méltó színészi alakítások még inkább élvezhetők. Az egész film teljesen jól összerakott, nem sok mexikói sorozatot láttam, de ha ilyenek, akkor jöhetnek még (egyébként az eredeti argentin verziót sem láttam, az argentin filmekben még nem kellett csalódnom, sajnos kevés jut el idáig...). Tetszett a környezet is, ahol játszódik, és úgy általában, ami a megvalósítást illeti (fényképezés, rendezés stb.) tényleg jó. A sztorin azért már lehet fogást találni... Eleve áthallásos más sorozatokkal, bár nem tudni, melyik volt előbb (pl. a Hatalmas kis hazugságok), de ez még nem is lenne a baj, hanem a történet azért sántít, és kicsit egybites is, meg egyoldalú is... és persze azok a szokott módon szépen becsomagolt üzenetek... itt is az összes férfi, ha jobban megnézzük, infantilis nyomorult, aki vagy túlpörgött, vagy dühkezelési problémája van, vagy egy nyámnyila majom, mindegyikük rajongva imádja (az amúgy teljes hétköznapi, helyenként ostoba, hiú és intrikus) feleségét, szinte már rettegnek a jelenlétükben, összetörnek a távollétüktől, és persze sorsuk első komolyabb válságától összeomlanak – nem túl életszerű. Ahogy egy sértődött nő látja, vagy szeretné látni a férfiakat. Biztos sok ilyen van, de nem mind ilyen, és hervasztó, hogy az ilyen filmekben csak ezt látni, meg hogy minden gazdag ember egyben kicsinyes is. Egy idő után már csak a színészi játék miatt néztem, mert a sztori azért kiszámítható, bár ez nyilván inkább egy dráma, mint thriller...