Átlagos szombat esti távirányító-csattogtatás közben állt meg a feleségem az éppen kezdődő filmnél, megkérdezve, hogy „tudjuk, mi ez?”. „Valami Marvel-sz@r”, válaszoltam, és mielőtt még sikerülne bevonódnom a Marvel vs. DC hitvitába, hadd mondjam el, hogy számomra a képregény-univerzum megfilmesítése úgy kábé a kukoricagrízt tartalmazó sörök szintjén mozog. Ami annyit tesz, hogy bár hivatalosan sörnek nevezhetjük, sőt, nyilván sokan veszik, hiszen olcsóbb, de azért tudjuk, hogy a minősége...
khm... kívánnivalókat hagy maga után. Na szóval: ez az alkotás egy nagy nulla. Nézhetetlennek csak abbéli jóindulatomban nem nevezem, mert elfogult vagyok Gal Gadot szépsége iránt.
A mélypont nyilvánvalóan Superman felélesztése, szépen rothadó testét úgy pakolgatja a többi szuperhős, mintha csak a reklámújságokat tennék arrébb az étkezőasztalról, az ebédhez készülődve. Persze az is oké, hogy a mesék évezredek óta arról szólnak, hogy van az erős gonosz, meg van a gyenge jó, de hiszünk a szeretet és az összefogás erejében... ja, ez ide nem jó, szóval azért mégis csak a gyengébb győz, mivel ő a jó. Hasonlóan erős része a filmnek az a jelenet, amikor főhőseink annyira el vannak foglalva a halálból visszatért Supermannel, hogy épp csak az anyadobozról (Jézus Krisztus, azonnal rúgják ki a dramaturgot!) feledkeznek el. Valahogy úgy, mintha valaki kint felejtene az utcán egy teli bukszát a Józsefváros legmélyén. Szóval maradjunk annyiban, hogy egészen egyszerűen vannak olyan sztorik, amiket nem szabad megmutatni másoknak. Mert ez a film nem más, mint egy pénzcsináló átverés. És ez egyes körökben legalábbis illetlen viselkedés, de igazából nem más, mint borzasztó szégyen.
65 Az Igazság Ligája (2017)
akció | fantasy | kaland | sci-fi
Bruce Wayne tudja, hogy nem vonulhat vissza. A világnak szüksége van rá, és a hozzá hasonlókra, mert különben védtelen. Új szövetségese, Diane Prince segítségével csapatot... több»
Szereplők: Ben Affleck, Jesse Eisenberg, Amy Adams, Jeremy Irons, J.K. Simmons
