2022.02.16 16:36 Lubi Olvasottság: <100x
3

Elmaszatolt szinesztézia

A szoftvertervezőből lett független filmes Shane Carruth a 2004-es Találmány leleményesen minimalista sci-fijével hívta fel magára a figyelmet. Carruth a rendezés és forgatókönyvírás mellett színészként is szerepel saját, mikroköltségvetésű filmjeiben. A sokrétű alkotó munkáinak nagy talánya, hogy az elsőre zsánerfilmesnek ható felszín alatt tömény kísérleti filmként működnek.

Carruth második filmjében, a Feltörő színekben is műfaji hatásokkal hígítja a különböző érzéseket vászonra festő képeit. Míg a film első harmadában egy emberrablás zavaros eseményeit láthatjuk, addig a történet folytatása két ember egymásra találását és szerelmük megfoghatatlan érzését próbálja vizuálisan kifejezni, hogy a befejezésre teljes képi és történeti absztrakcióvá váljon.

Elmaszatolt szinesztézia

A Feltörő színek olyan kísérleti film, ami időnként narratív eszközökre is támaszkodik a feszültség felkeltése érdekében. A rendező elsősorban mégis a különböző mentális benyomások vizuális megfogalmazhatóságát tűzi ki célul. Az opertőri munka és a vágás a narratív cél helyett a formák és mozgások kapcsolataira támaszkodik. Az egyes érzékterületek keverésének szinesztéziája viszont teljesen érthetetlenné, ezáltal befogadhatatlanná és elidegenítővé teszik a mondanivalót.

A Feltörő színek története kizárólag rendezője számára nyerhet értelmet, aki nem elég kifinomult filmkészítő ahhoz, hogy gondolatait mások számára is átadja művészete segítségével. Így kizárólag a sznobéria nagy piros lufijaként gyönyörködhetünk a filmben, aminek belső ürességét mindenki szabadon feltöltheti saját belső, mentális tartalmaival.

dráma | kísérleti film | sci-fi

Ebben a szürreális romantikus thrillerben, amely Stanley Kubrick képi és hangi világát idézi meg, egy Kris nevű nőt tolvajok rabolnak el, és egy parazitát helyeznek el a bőre... több»

3