Romazuri

A téma elgondolkodtató, némi humorral sok-sok túlzással megfűszerezve. Visszaköszön a romákról alkotott sztereotípia, ami talán nem is az, de csak a sablonos és egyáltalán nem életszerű eseményeket lovagolják meg. Valami csavart hiányoltam mert ez a bratyizás még a liberális franciáktól is túlzásnak tűnik.

Egy ilyen filmnél nehéz nem politizálni vagy a hazai helyzetre gondolni. Ezt a szituációt Magyarországon nem nagyon lehet elképzelni. Mondjuk ha a romák tényleg olyanok lennének mint itt a filmben, akkor ezzel nem is lenne gond, de sajnos java részük... Több olyan mint Crouch. Én mondjuk nem értem a franciákat, most is az elfogadásról beszélnek, pedig az elmúlt években ők szenvedték meg leginkább ezt a nagy kedvességet. Na de beszéljünk a filmről. Sajnos egyedül Clavier ért valamit, a többi szereplő nem igazán alkotott maradandót. Szegénykémnek, lassan már mindenféle népcsoporttal együtt kell élnie. Volt már ázsiai, fekete, arab és zsidó veje, most meg egy csomó cigány költözött be hozzá. Sajnos neki ezek a filmek fekszenek. Egyik se grandiózus alkotás, pedig tudna ő nagy szerepeket is játszani. Hogy van már a Jöttünk, láttunk, visszamennénk vagy az Aszterix és Obelix? Sajnos manapság már a francia filmekben, különösen a vígjátékokban nincs meg az az erő, ami régebben megvolt. Ez is csak egy egyszer nézhető, felejthető film.

Philippe de Chauveron rendezőnek nem sikerült másodszor is tarolnia a multikulti poénokkal. Pedig a Bazi nagy Francia lagzikban igen jól játszott a kártyákkal, és egy kellemes vígjátékot hozott ki. Bármerről nézzük a filmet, a Romazuri sajnos a köze... Többlében sem ér. A témaválasztás magában jó ötlet volt, és kezdetben ígéretesnek is bizonyult a film, de a második felére úgy éreztem, mintha a készítők se tudtak volna már mit kezdeni az eddig felvezetett történettel, így hagyták a francba - meg se próbálták egy jó kis lezárás felé terelni a hátralévő időt. A romák karaktere karikatúra jelegű, de annyira - hogy inkább idegesítővé váltak mint viccesé. Ez balszerencsés, egy olyan vígjátékban, ami mindent feltesz egy lapra, és a humor forrását a romáktól várjuk. Christian Clavier mint mindig: nagyszerű, de édes kevés, a film sajnos megmarad egy éppen élvezhető szinten, ami jó indulattal is csak félsiker.

Nagyon nagyon jó film lehetett volna, de sajnos nem jól lettek kijátszva a kártyák. A sztori elég lagymatag lett, a karakterek egysíkúak. Fantasztikus alakítások ugyan nincsenek benne, de vicces jelenetek annál inkább, igaz ez relatív kinek mi a vicc... Többes, azonban sajnos erőltetett poénok is akadnak szép számmal. Ez tipikusan az a film amit, ha először látunk viccesnek, sőt nagyon jónak tűnik, de másodszor már gondolkozunk mi is volt itt vicces. Ennek ellenére nem egy nézhetetlen alkotásról beszélünk, csak elég egyszer is.

Unalmas, nagyon kevés a jó poén benne. Nem egy jól sikerült vígjáték, elég lapos az egész. A színészi játék is elég ratyi. A történet meg kifejezetten gáz. Egyedül a mr tártkarok tűnt valós gané szereplőnek.

Christian Claviernek nem a legjobb filmje. Egynek nem volt rossz, ha szereted Christian Claviert, de néhány poénon kívül felejthető.

Ez tipikusan az a vígjáték, ami a témája alapján lehetett volna igen ütős is, csak épp nagyon keveset valósított meg belőle. Viccesnek vicces, de ez még nem humor. Nem tudom, érthető-e, amit mondani akarok, de a humorhoz több kell a vicceskedésnél, még a franciáknak is. Jobbra számítottam.

Őszintén szólva a címen kívül nem sok jót tudom mondani a filmről. Megvoltak benne a helyzetek, amiket semi az író, sem a rendező nem tudott rendesen kiaknázni. És ha ez így van, még az igen tehetséges komikus, Christian Clavier sem tud sokat kezden... Többi a helyzettel. Egyszer nézhető, és nem fog fájni, de nem maradsz le semmiről, ha kihagyod.