A színpadi jelenetek elviselhetetlenek voltak! Ilyen színjátszás, ha volt is, rettenetes. A filmnek a noirhoz vajmi kevés köze volt, inkább nagyon gyenge melodráma. Rózsa Miklós zenéje pontosan ugyanolyan, mint a többi korabeli filmé, tolakodó, telje... Többsen felesleges, mert csak ismétli azt, amit a képekből és a szövegből lát és hall a néző. A „maga mindent kétszer mond, kétszer mond” tipikus esete. Colman jó volt az őrült szerepében, bár a négy másik jelőltet is látni kellene. Egy évvel később azzal a tudattal halhatott meg, hogy elnyerte az áhított díjat.
