Tizenkét évesen láttam Dunaújvárosban. Katartikus élmény volt. Esztétika tudományi értelemben is valódi néző voltam: arra gondoltam, azért fogok küzdeni, hogy ilyen soha ne történhessék meg többé Magyarországon, de sehol sem.
Makláry Zoltán alakítása... Több mélyen hatott rám, a verklis dal szövegéből jónéhány sort ma is tudok, noha eltelt 51 év.... Azóta gyakran jut eszembe, hogy megkeresem és megnézem: tragikusnak tartom, hogy félévszázad múltán sem tudtuk megoldani a film alap problémáit. Szégyellem magam nemzedékem nevében is, számomra fájdalmas kudarc például minden kilakoltatás története vagy annak a kiszolgáltatottságnak a megtapasztalása, amit az Angyalok földje-ben anno láttam.
A film "vörös farkára" nem vettem észre,, ahhoz még fiatal voltam. Révész György személye garancia, ha volt ilyen - bizonyára, hiszen másképp nem vetíthették -, rövid lehetett.
Furcsa volt Zenthe Ferencet negatív figura szerepében látni, addig ő volt az ügyeletes "szocialista" hős.
Most jött el a pillanat, hogy újra megnézzem. Sajnálom, de mindenkinek látnia kellene...
