Több, mint normális

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egyedi, könnyen szerethető sorozat. Van egy olyan sajátságos bája, ami miatt a néző is nagyon hamar családtag lesz. Sam karaktere minden gyarlóságával együtt annyira szerethető, hogy néha megfájdult érte a szívem. A második évad messze kimagasodik a ... Többtöbbi közül, az sikerült a legérzelmesebbre, legmélyebbre. A vége felé már nem jöttek annyira természetesen az adódó helyzetek, kezdett erőltetetté válni, de még időben zárták le. Nagyon örülök, hogy az autizmusról sorozat készült, így mi, gyarló emberek is bepillanthattunk a mindennapjaikba. A sorozatban az összes családtag példaértékűen oldja meg az autizmusból eredő megpróbáltatásokat. A jellemfejlődés mindenkinél megfigyelhető, ami egy plusz ívet adott. Nagyon örülök, hogy rátaláltam és megnéztem, nagy szükség van az ilyen jellegű sorozatokra, amiből árad a szeretet. Olyan finom humorral játszottak végig, ami feloldott szomorkodós jeleneteket is, így minden nehézség ellenére egy teljesen pozitív alkotást tettek le elénk. Nekem nagyon tetszett!

Örülök, hogy ilyen témában is készült sorozat. Egy autista élete nem egyszerű, nem ebből a sorozatból fogjuk megismerni őket, de talán egy picit elfogadóbbak leszünk.

Nagyon jól indult a sorozat, sok érdekességet megtudhatunk az autisták világáról. A második évadtól azonban picit leült az egész.

Nagyon kerek volt a sorozat. Egy életszakaszt mutatott be egy autista fiú és családja életéből. Nem lehet könnyű megbírkozni a dolgokkal.

Ez igencsak meglepett! Alapvetően kedvelem a mini tv sorozat formátumot, sokkal, sokkal szabadabb, és több lehetőséget rejt karakterformálásra, cselekményre, mint egy kétórás játékfilm, de mégsem nyúlik végtelenül, nem ül le, nem laposodik el, mint a... Több végeláthatatlan hosszú sorozatok. (Lásd: The walking dead, az Így jártam anyátokkal…) Az Atypical alkotó Robia Rashid előző sikersorozatát is kedveltem, az Így jártam anyátokkal-t, de az rendelkezett a fent említett negatívumokkal. Nem volt tökéletes. A legjobb pillanatai az érzelgősen humoros drámai részek voltak (nem pedig a tapló humorú, fárasztó pillanatok, amelyekből azért jócskán kijutott), pont mint az Atypical teljes egésze! Egy drámába oltott finom humorú felnövéstörténet. A világ egy autista kamasz szemszögéből. Zseniális sorozat! Ügyesen eltalált arányokkal a drámát, a humort és az érzelmeket illetően. Nálam az idei éve egyik nagy felfedezettje, kihagyhatatlan!

Nem rég sikerült befejeznem a sorozatot. Meglepő és nagyon érdekfeszítő volt minden egyes része. A történet maga hihetetlenül megható és felkavaró is egyben. Megpróbálom spoiler mentesen. Főszereplőnk már önmagában is különlegesnek számít hiszen maga... Többsan funkcionáló autista. Ennek ellenére is érdeklődik a világ iránt és egyre nyitottabb lesz dolgok felé természetesen a maga megszokott keretei között. A karakterek kidolgozottsága kifejezetten tetszett és bizonyos szereplők között meghúzódó viszony is. Sam és Casey testvéri köteléke nagyon erős, Casey-re sok nyomás nehezedik de legnagyobb erénye, hogy minden nehézség ellenére is maga elé helyezi testvérét tudván, hogy számít rá. Sam apja hamar az egyik kedvencem lett, nehézkesen állt fia állapotának kérdéséhez, de amint elhatározza magát kifejezetten tetszett az a szeretet amit belőle láthattunk. Összességében minden szereplőnek meg van a maga terhe és ki ki a maga módján próbálja túlélni a mindennapokat. Kicsit mintha utalna is a sorozat arra, hogy nem az autizmus az ami elsősorban a gondot okozhatja. Saját magunk jelleme pont úgy lehet hátráltató tényező mint egy ilyen betegség. Igazi mestermű.

Rég fogott meg egy sorozat úgy, hogy már az első rész nagyon tetszett. Minden szereplő szimpatikus, nagyon jól kitaláltak a karakterek és a színészek is ügyesek! Jó a humora és Sam dumái is hatalmasok :D

A főszereplő srác alakítása kimagasló, nagyon jól hozta az autista srác szerepét, aki vágyik a szeretetre, szerelemre. A története szomorkás, olykor vicces. Életszagú.

Új nézőpontú sorozat volt, nagyon tetszett. Érdekes volt látni egy autista fiú szárnypróbálgatását a lányok terén és hogy nem csak a fiú, de a családja mindennapjait is megismerhettük.

Nagyon jó kis sorozat. Tartalmas három évadot láthattunk, sok drámával, de humorból is kaptunk szép számmal.

Tetszett, hogy az elejétől kezdve nagyon kerek volt a sorozat. Őszinte és szókimondó.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Én, mint magam is autista, néztem meg a sorozatot. Jó sorozat, főleg az utolsó évadokban kezd el jobban hiteles lenni. A Heartbreak High-ban Quinni sokkal hitelesebb karakter (mondjuk ott a színésznő is autista), de itt is jól elő van adva. Tetszik a... Több karakterfejlődés, hogy a túlféltett állapotból a családi drámának köszönhetően kikerülve, elkezdte kifejleszteni a maszkolást, elkezdett beilleszkedni (habár mi, késői diagnózisú autisták inkább az unmasking fele megyünk, nálunk diagnózis hiányában egy számunkra káros szintre tudtuk fejleszteni). Egy évad még kellett volna, az egésznek lezáratlan érzete van a végére, le kellett volna rendesen zárni.