A film megtévesztően egyszerű története mögött valamiképpen a vallás és az élet példázata van. A film narrátora mutatja be nekünk a két öregedő testvérpárt, akik egy éppen elhunyt dániai protestáns lelkész leányai. Nevük Martina (Birgitte Federspiel)... Több és Philippa (Bodil Kjer) - "Martin Luther és barátja, Philip Melanchton után".
A Babette lakomáját több szempontból is vallásos filmnek nevezhetjük, de lényegében véve főként egy ünnep: a szív, az érzékek, és mindenekelőtt a lélek ünnepe. Ugyanakkor valóban sok étel-témájú filmtől eltérően (mint pl. a Szeress Mexikóban; vagy a Tortilla leves) nem az élvhajhászásról vagy az érzékekről szóló történet. A film érzékeny, mulatságos, optimista és alapvetően vidám; viszont van benne egy visszafojtott, csaknem aszketikus tulajdonság is, különösen az első felében. Még a tetőpontra érő lakomán se omlik össze egy epikureusi kicsapongásba vagy "ételpornográfiába". Ugyanis az emelkedettség, és nem a puszta kielégülés Babette lakomájának a célja.
