Örültem, hogy Christopher Lambert volt az egyik főszereplő, bár azt nem nagyon szívleltem, hogy ilyen lerobbant figurát játszott. Hozzá inkább a „Hegylakó” McLeod-ja illik, de ezt az ex-bokszoló alakot is remekül a saját személyére szabta. Sophie Marceau nekem 1985 óta akármilyen szerepben látom, mindig a „Házibuli” Vic-jeként jut az eszembe, pedig nagyon tehetséges, sőt néhány alkalommal még rendezett is. A film kissé hasonlított az „Életrevalók” jellegéhez, de az sokkal vidámabb volt. Egynek azért ez is elment, sőt…
A történet kicsit a többször áztatott teás zacskóra emlékeztet, de még így is Sophie mosolyáért éri meg leginkább megnézni.
A kezdet egy kicsit zordnak tűnhet az egyszerű halandó számára, ahogy mindkettejük problémái kibontakoznak.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
