Szeretek utazgatni – mostanában az ázsiai interkontinentális repülőjáratokon már külön kategóriát képeznek a bollywoodi filmek a választható tartalmak között, és én előszeretettel szoktam ezekkel arcon csapatni magamat. Egy hete jöttem haza a legutóbbi ilyen távolabbi utazásomból, az oda-vissza repülőúton pedig természetesen ezúttal is több bollywoodi filmet néztem meg. Mindegyik jobb volt ennél, az a nagy büdös helyzet. Pedig én a repülőn direkt a gagyira próbálok rámenni, legyen min röhögni. Azért sejtem, hogy huszonhárom évvel ezelőtt miért kaphatott ez a film kitüntetett figyelmet: nem az a tipikus bollywoodi produkció, hiányoznak a műfajban kötelező vizuális elemek, túlzások és táncok, ehelyett egy európai-amerikai sztenderdek felé nyitott rendezést kapunk, számos, indiai mértékkel igencsak szabadelvű szereplővel. Az arcok némelyike is inkább nyugati jellegű, a menyasszony is jobban emlékeztet egy Diana hercegnőbe oltott Mágenheim Julcsira, mint egy tipikus indiai csajra. Kétségtelenül érdekes volt ezt a nyugati nyitást megfigyelni, volt egy különös hangulata az egésznek, ez sokat segített abban, hogy egészen a harmadáig meg tudtam nézni, mielőtt leállítottam.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
