A patkányfogó

Kicsit vegyesek az érzelmeim ezekkel a feldolgozásokkal kapcsolatban. Leginkább azt érzem, ezek csak platformok arra, hogy Wes Anderson a stílusát mindenhol villogtatni tudja. És igen, tényleg eredeti rendezés és látványvilág fogad minket, a történetmesélés azonban már nem filmes, és szerintem aktívan belezavar az amúgy is gyenge narratívába. Mert igazság szerint ez nem történet, ez egy történet fele maximum, de inkább csak egy történet set-upja. Színészi játék, főleg Ralph Fiennes kiváló, a csávó alakítása miatt tudom csak igazán értékelni ezt a szösszenetet.

Művésziek akartak lenne, de sajnos a könyvet nem lehet helyettesíteni semmivel. Másik meg, hogy egy nő sem volt benne, de bezzeg egy fekete hapsit be tudtak rakni. Előbb vannak a filmekben a sötétek mint a nők... Szexista rohadékok.

A napokban végignézem Wes Anderson 2023-as mini novellafeldolgozásait, a három röviddel már végeztem is, ezt a mait is beleszámítva. Már csak a Henry Sugar van hátra. Eddig ez volt a legszórakoztatóbb számomra, Ralph Fiennes valami elképesztően viccesen formálja meg a hivatásos patkányirtó szakembert, aki elég egyszerű, sárga fogú és retkes körmű figura, aki cserébe felettébb okoskodóan adja elő magát, majd a végén mindezt megtetézi egy igazi alucsákós összeesküvés-elmélettel. Nálam ezzel az alakításával most feljebb került a polcon. Most ennek kivételesen nem olvastam el az eredetijét, nem tudom, mennyire követte a novellát a film.

Alapvetően tetszik az ötlet, hogy novellákat népszerűsítő sorozatot indított a Netflix, más kérdés, hogy ez a rész nekem nem tetszett, hiába a remek alakítások.