A filmet első ízben Olaszországban mutatták be 1966. május 4-én.
A film egyik jelenetében, mikor Togliatti-t temetik, a Fischia il vento ismerhető fel, amely nem más, mint egy olasz partizándal.
A Madarak és ragadozó madarak-ban két részlet hallható Mozart A varázsfuvola című művéből.
Pasolini egy komplett listával kereste fel Morricone-t, amely tartalmazta, hogy megy műveket szeretné viszont hallani készülő filmjében. Morricone azonban megmondta Pasolininek, hogy ő nem másokat utánoz, hanem ő maga írja meg a zenéit. A rendező ezt hallva szabad kezet adott a zeneszerzőnek.
A film utómunkálatai egészen ’66 januárjáig elhúzódtak.
Pasolini valamennyi filmje közül a Madarak és ragadozó madarak-at szerette a legjobban, erre a filmjére volt a legbüszkébb.
A holló a film forgatása során több alkalommal is rátámadt Toto-ra, valami oknál fogva nagyon nem szimpatizált vele, ami jelentősen megnehezítette a munkát. Egy idő után a kamera mögött állandósítani kellett egy kalitkát. Akárhányszor a madár Toto-ra támadt, ő a megfelelő irányba szaladt, a stábtagok meg kalitkába zárták a hollót.
A filmben megjelenő holló sem könnyítette meg a forgatási munkálatokat, ugyanis annak ellenére, hogy egy idomított madár volt, sokszor nem úgy viselkedett, ahogy azt a rendező szerette volna, (nem akkor és nem azt tette, amit elvártak tőle).
A madarak és ragadozó madarak című film forgatási munkálatait nagymértékben nehezítette az időjárás szeszélyessége. Nem egy alkalommal le kellett állítani ugyanis a forgatást a rossz időjárási viszonyok miatt.
Pasolini szerette volna, ha Mario Monti is szerepet vállal filmjében, mint gyáriparos, azonban Monti nem vállalta el a szereplést.
Valamennyi belső jelenetet az Incir De Paolis stúdióban forgattak le, Rómában. A forgatás Róma, Fiumicino, Tuscania, Viterbo és Assisi városokban zajlott.
A forgatás 1965 októberétől decemberig tartott.
Ez Lina D’Amico egyetlen filmszerepe.