Talán ez a legpontosabb verziója az Üvöltő szeleknek, amit eddig láttam. Hűen követi, vagy legalábbis igyekszik követni az eredetit. Néha fáj nézni, de hát a történet is fájdalmas. Amit külön kiemelnék, a zene, amit szerintem nagyon jól eltalálták.
Emily Bronte Üvöltő szelek című könyvének filmadaptációja nem nyerte el a tetszésemet. A karaktereket ellenszenvesnek találtam, nem volt érzékelhető egy csöppnyi jellemfejlődés sem. A cselekményszál a történet elején bizalomgerjesztőnek hatott, hiszen misztikus és rejtélyes hatást keltett, azonban a film előrehaladtával fokozatosan vesztett a varázsából. Egy összecsapott, olykor értelmetlen és bugyuta alkotásnak lehet tekinteni. Annak ellenére, hogy az első húsz percében ígéretesnek tartottam, a végére inkább egy hatalmas csalódássá nőtte ki magát a szememben.