Electra parafrázisként is tekinthető filmben Sandra (Claudia Cardinale) férjével együtt visszatér gyerekkorának színhelyére. Múltjának emlékei és titkai felkavarják.
(Berto49)
Gyönyörűen, fekete-fehérben fényképezett művészi film sokrétű tartalommal. Családtörténet, illetve egy család széthullásának visszatekintő megjelenítése. A tunéziai születésű, francia anyanyelvű Claudia Cardinale, Sandra alakítója ebben a filmben is már olaszul beszélt. Ugyan fiatal, de mégis nagyon sok megrázó élményt kellett átélnie. Zsidó származású, a koncentrációs táborban elpusztított apját saját felesége, Corinna (Sandra és testvérbátyja, Gianni anyja) jelentette fel. A hajdani zongoraművésznő a történet jelenidejében, megbomlott elmével már egy bizonyos Gilardini úr felesége. Sandrát nyomasztja még a bátyjához, Giannihoz (Jean Sorel) fűződő korábbi viszonya is, amely túlment a hagyományos és elfogadott testvéri szereteten. Nyomasztó, de egyben megrendítő film, méltó Visconti életművéhez.
1965-ben ez a Visconti-film nyerte meg a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán-díját.
A film magyar cime: "A Göncöl nyájas csillagai". Giacomo Leopardi (1798–1837) verse nyomán.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
