Köszönöm címmel 1941-ben megjelent könyve mindent elárul szerénységéről, viszonyáról az élethez, hivatásához. Szinte a haIáláig, kilencvenkét éves koráig játszott színházban, filmben, rádióban, televízióban, szinkronstúdióban.
Kicsiny termetű volt és iszonyú élénk, mindent ki tudott fejezni az arcával. Rengeteg öregasszony szerepe mellett is örök csitri maradt. Fiatalon nekiindult a nagyvilágnak, s két évadot játszott végig a New York-i Magyar Színházban. Aztán... Több
Köszönöm címmel 1941-ben megjelent könyve mindent elárul szerénységéről, viszonyáról az élethez, hivatásához. Szinte a haIáláig, kilencvenkét éves koráig játszott színházban, filmben, rádióban, televízióban, szinkronstúdióban.
Kicsiny termetű volt és iszonyú élénk, mindent ki tudott fejezni az arcával. Rengeteg öregasszony szerepe mellett is örök csitri maradt. Fiatalon nekiindult a nagyvilágnak, s két évadot játszott végig a New York-i Magyar Színházban. Aztán hazahívta a honvágy.
Pártos Erzsi örök epizodista státuszt „vívott ki" magának a filmvásznon. Az 1932-es keltezésű Gaál Béla-filmben, a Tavaszi záporban sanzonénekesnőként is megcsillantotta tehetségét. Ahol csak feltűnt cselédek, szobalányok, megtűrt rokonok, vénkisasszonyok képében, néhány mondatos jelenéseivel is egész sorsokat hozott magával.
Anyóka szerepeinek sorát a Ludas Matyi nyitotta Soós Imrével. Pattogó beszéde, dallamos orgánuma a harmincas évektől végigkísérte a hazai filmgyártást. Nem létezett számára kis szerep, a legkisebb feladathoz is naiv lelkesedéssel állt hozzá. Az új rokon Kati cselédlánya, Szakadék Mari nénije, a Történelmi magánügyek Teréz mamája, az Elveszett paradicsom Zsófi nénije a megszeppenttől a harciasig, a talpraesettől az alázatosig éles jellemábráló készségéről tanúskodott.
Öt perc, amíg még élek címmel Felvidéki portréfilmben örökítették meg a sokak emlékezetében kedves öregasszonyként élő Pártos Erzsit.
(erdei1999)
