Az első példány, amit láttam ritka vacak avi-file, ráégetett lóbetűkkel, pocsék feliratozással, kifütyüléssel, és kitakarással (mindkettő nagyon vicces 2012-ben). Azóta beszereztem egy nagyon jó verziót, amiben a kifütyülés és kitakarás maradt. :) Ennek ellenére imádom. Ha meg kellene magyaráznom, hogy miért, akkor passz. A film úgy rossz, ahogy van. A sztori vonalvezetésén kívül minden, a dialógok, a szereplők, a táncok, lenyúlt zenék stb.
Mahesh Babu, vagy ahogy teluguék mondják: Szupersztár Mahesh annyira szuggesztív jelenség, hogy mindegy mit játszik el. Játszani nem nagyon tud, mégis imádja a kamera. Meg én is. Kajal Agarwal meg pont jó karakter mellé női főszereplőnek, bár elég sokat visítozik, amit annyira azért nem szoktam meg tőle. De lehet, hogy ez a forgatókönyv hibája.
Mumbaiban játszódik a sztori, rögtön azzal kezdődik, hogy a rendőrfőnök Ajay Bharadwaj (Nasser) kitakarítja a várost, és lefejezi a helyi maffiát. Itt nem lesz több Bhai! (a bhai jelentése: idősebb fiútestvér, de nagyon sok más tartalma is van, itt ugyanaz, mint az olaszoknál a Don, vagyis a maffia feje).
Még aznap megérkezik Hyderabadból Surya (Mahesh Babu), aki nagyon rövid idő alatt határozottan magához ragadja a hatalmat, köszönhetően ritka gyors kezének, és politikai érzékének. Megszületik Surya Bhai. Ahhoz, hogy a látványos gyarapodást kellően ellensúlyozza, elcsábítja a rendőrfőnök lányát Chitrát (Kajal Aggarwal), aki mire rájön, hogy kibe szeretett bele, addigra már nem tud kiszeretni belőle (van ez így).
Surya azonban nem áll meg félúton, a legnagyobb bűnözők a politikusok, úgyhogy kiterjeszti hatalmát egész Indiára, minden városban saját irodát nyit, és nem mohón, hanem fokozatosan lenyúlja (csak 2 %-ot kér!) a helyi bűnözői körök jövedelmét. Sok kicsi sokra megy alapon, milliárdokkal kezd zsonglőrködni, ezeket a pénzeket pedig a közelgő választások megvásárlására fordítja. Hiszen már a film kezdetén elhatározta: Én akarom irányítani Indiát.
Úgyhogy a regnáló belügyminiszter Jai Dev (Prakash Raj) nem is sejti, hogy ki az ellenfele, persze a film végén ez is kiderül, hogy Surya nem csinál semmit véletlenül, mindennek oka van.
Nem mondok nagy titkot, hogy a terve végül valóra válik.
A zenei betétek nagy része lenyúlás, legismertebb a Pilla Chav, ez ugyanis egy az egyben az olasz partizándal, a Ciao Bella átirata. A táncok Mahesh tánctudására (vagy nemtudására) építenek, amit azért nem értek, mert kifejezetten jó mozgáskultúrája van, a verekedős jelenetek például szuperek.
