Szerelem, szerelem

2016.11.26 16:23 e-batta Olvasottság: <100x

0

Egy nagyon megragadó dallal kezdődik a film, holott még a főcím, és a stáblista sem jelent meg. A szöveg egyszerre szól a nézőkhöz figyelmeztetés gyanánt (pl. hogy kapcsolják ki a mobiltelefonokat és a síró gyerekeket) és ad ízelítőt a film sztorijából is, amit nagyon modern köntösben harangoz be: "Szerelem a mai világban olyan, mint a zacskós leves. / Amint a gyomrodba ér, többnyire vége. / A szerelem a mai világban a Facebookon születik, a kocsik hátsó ülésén érkezik, és hidegen huny ki a bíróságokon." Ettől kezdve tudtam, hogy egy különleges filmet fogok látni. És nem csalódtam. Eltartott egy ideig, mire összeraktam az idősíkokban ide-oda ugráló részeket (csak néha segítettek a filmkészítők, hogy odaírják hol és mikor vagyunk éppen), ennek ellenére teljesen magával ragadott Ranbir Kapoor és Priyanka Chopra játéka. Utóbbit először fel sem ismertem, mert annyira elmaszkírozták. Lenyűgöző alakítást nyújtott az autista Jhilmil szerepében, aki fenntartások és félelem nélkül követi Barfit (Ranbir Kapoor), bárhová is menjen ő. Nemhiába mondják, ha egy filmben egy gyerek, vagy egy kutya, vagy egy sérült ember szerepel, akkor már biztos a siker. Nos, itt mindjárt ketten is vannak Barfi süketnéma, Jhilmil meg autista (ráadásul egy kőgazdag család sarja). A történetet nem érdemes elmesélnem, mert tulajdonképpen nem a sztori miatt nézem meg újra és újra, hanem az alakítások miatt. Főleg kettejük alakítása miatt.

Azért azt meg kell mondanom, hogy a filmkészítők bűntudat nélkül lenyúltak komplett jeleneteket a Szerelmünk lapjaiból (The Notebook).

Ennek ellenére csillagos ötös! És külön köszönet, hogy nem szúrták el az időskori maszkokat (mint tették azt az Action Replayy végén, ahol borzalmas volt az összhatás, mert túlzásba vitték a barnítókrémet).