Ha valaha az emberiséget két részre oszthatnám, akkor azt a következőképpen tenném: akik imádják a Torrente-filmeket, és akik utálják azokat. Ennek pedig nagyon egyszerű oka, ugyanis José Luis Torrentéhez csak az előbb említett két módon lehet viszonyulni, köztes állapot mint olyan, nem létezik.
Címszereplőnk ugyanis minden (film)hős tökéletes ellentétét testesíti meg: lusta, kövér, alkoholista, fasiszta, nacionalista, önző és még sorolhatnánk a jobbnál jobb jelzőket. Bár zsaruként „dolgozik”, szereti messziről elkerülni az olyan rendőri feladatokat, mint például a bolti lopás megakadályozása. Egyetlen egy dolog érdekli: hogy neki jó legyen, s nincs tekintettel senkire és semmire. El is tengetné a fent vázolt formula szerint a mindennapjait, csakhogy ezt két dolog is megzavarja: új szomszédja lesz, Torrentének pedig megtetszik a szexi Amparito. A cél érdekében Torrente összebarátkozik a lány kissé együgyű unokaöccsével, Rafival, akit társául fogad. Éjszakai járőrözésük során tudomást szereznek egy kábítószer-kereskedő bagázsről. Torrente számára eljött a lehetőség, hogy újra a csúcson legyen: leleplezni a bűnbandát, helyreállítva ezzel rendőri becsületét, s meghódítani Amparito szívét.
Azt máris le lehet szögezni, hogy a Torrentét nem a szofisztikált mivolta miatt szeretjük. A története nem túl eredeti, főszereplőjének egyetlen szimpatikus vonása sincs, de mégis tömegek rajonganak érte. Ennek okát leginkább abban látom, hogy José Luis Torrentéhez képest mindannyian jobb emberek, már-már „szentek” vagyunk. Egy olyan (nincs rá jobb szó) lúzer figurával van dolgunk, akivé mi semmiképp nem szeretnénk válni, mi több, szinte minden megnyilvánulásán felháborodna az átlagember. Torrente azonban olyan mértékben laza, emellett minden tettét oly’ magától értetődően hajtja végre, hogy az valami nagyon érdekes bájt ad neki, s karaktere a maga különc és bizarr módján már-már tisztelendő. És ha mindez nem volna elég, az egész jól nyakon van öntve nem kevés alpárisággal, annak is az igencsak gusztustalan változatával. Santiago Segura remekül fogta meg ezt a karaktert, továbbá arra is ügyelt, hogy ne csak Torrente, hanem a mellékszereplők is emlékezetesek legyenek (közülük is kiemelendő az apját játszó Tony Leblanc, valamint a Rafit alakító Javier Cámara). És ne menjünk el szó nélkül az emlékezetes dumák és gegek (amelyből tízpercenként jön egy-egy), no meg a nagyszerű magyar szinkron mellett sem (Csuja Imre rulez)!
A Torrente ez a film, amely már a legelején nyilvánvalóvá teszi, hogy egy percre sem szabad komolyan venni, s mindenfajta sznobságunkat mellőzük erre a bő másfél órára. A törvény két bal keze egy nem mindennapi jelenség, amely suttyóságától lesz egyedi és utánozhatatlan. És ettől lesz kötelező darab!
Torrente a legaljasabb rendőr, akivel Madridban valaha találkoztak. Egoista, mihaszna alak, akinek az alkohollal is gyakran meggyűlik a baja, szélsőjobboldali nézeteket vall, és a... több»
Szereplők: Javier Bardem, Santiago Segura, Javier Cámara, Antonio de la Torre, Carlos Bardem
