Nagyon örültem, amikor rábukkantam erre az életrajzi filmre, hiszen pár hete néztem újra a „Carmen Jones” című filmet, és abban játszott a nagyon tehetséges, szerencsétlen sorsú, színesbőrű színésznő. Szeretem az életrajzi filmeket, mert, ha nem is mindig a történeti tényeket elevenítik meg, sok mindent megtudhatunk a főhősök sorsáról, karakteréről.
Dandrigde olyan korban élt, amikor jelentős hátrány volt a bőrszín, az amerikai Délen épp olyan erős volt az apartheid politikája, mint Dél-Afrikában. Mégis sikerült neki az elismert sztárok közé kerülnie, bár számos tényező hátráltatta ebben. Szerelmi csalódásai, értelmi fogyatékos kislánya, szakmai és faji előítéletek mind közrejátszottak korai, 42 éves korában bekövetkezett – máig is tisztázatlan körülmények közötti – halálához. Halle Berry eddig a filmig csak egy szép, fekete, babaarcú színésznő volt számomra, de ebben bizonyította, hogy hatalmas tehetsége van. A 2001-es év meghozta számára a teljes szakmai elismerést a „Szörnyek keringője” című filmben nyújtott teljesítményéért. (Megjegyzem: Billy Bob Thornton és kis szerepében Heath Ledger is ragyogó volt!)
Dandridge életében fontos szerepet játszott az Osztrák-Magyar Monarchiában született „bulldog” Otto Preminger, akinek a nevéhez második nagy sikert aratott filmjének, a „Porgy and Bess”-nek (1959) rendezése fűződik. A gorombaságáról hírhedt rendező szokásos munkamódszere volt a szereplők „kiakasztása”, hogy igazi érzelmek játszódjanak a kamera előtt. Érdekes volt Brandauert nem Szabó István-filmben látni, de a hangja – szokás szerint – Szakácsi Sándoré volt. (Vajon a legújabb "Zárójelentés" című filmben ki szinkronizálja?) Preminger ezt a módszert a magánéletében is alkalmazta, mert… de nem folytatom tovább, tessék megnézni a filmet!
