A Critters, avagy magyarul a Rémecskék című horrorkomédia első részét még 1986-ban küldték mozikba, és a mai napig egy kimondottan szórakoztató filmet tisztelhetünk benne. Majd két évre rá elkészítették a második részét, amiben sok mindenben visszaköszön az elődje, bár azért minőségben kissé gyengébbre sikeredett, de még így is egy szerethető és nézhető folytatása lett a szériának.
A harmadik részre egészen 1991-ig kellett várni, ami számomra épp, hogy a nézhető kategóriába esett. Talán ennél a résznél éreztem elsősorban az aprócska kis repedéseket a szérián, de még azért mindig nem éreztem feleslegesnek az elkészültét. A negyedik Rémecske filmet egyszerre forgatták le a harmadik résszel, így ezt már 1992-ben be is mutathatták.
Nos, kevés olyan emberrel találkoztam, akik szerint a széria legjobb része nem az első rész volt, és a legrosszabb pedig a negyedik. Jómagam is hasonlóan rangsorolnám az eddigi négy rész legjobb és legrosszabb epizódját (bár igaz, hogy a 2019-ben készített Critters Attack! című filmet még nem láttam, de az első rész első helyét bizonyára nem veszélyezteti nálam). Tehát ahogy érkeztek a folytatások, úgy lett a Rémecske épp soron következő része nálam valamivel gyengébb, mint az elődje, és ez ennél a résznél hatványozottan is beigazolódott. Pedig voltak aprócska jelek, amik arra utaltak, hogy a negyedik rész talán egy fokkal jobb lesz, mint mondjuk a harmadik.
Az első ilyen aprócska jel a rendező személye. Rupert Harvey-nek – aki produceri minőségben részt vett az első és harmadik rész elkészítésében – rendezőként lett volna lehetősége arra, hogy ha nem is egy első rész szintű folytatást kapjunk, de a harmadik résznél jobbat. A másik aprócska kis jel arra, hogy jobb részt kapunk az elődjéhez képest, hogy itt a történet kap egy, az eddigiekhez képest teljesen új területet, méghozzá a világűrt, és ezzel a kissé egy kaptafára készült helyszínekhez képest kapunk egy kis újdonság érzetet is. A harmadik és egyben utolsó jel a film előzetese. Nos, mindezek mentek is abba a bizonyos kukába, miután végigszenvedtem a negyedik Rémecske filmet.
Ebben a részben valahogy semmi nem jött össze. Jó volt, hogy a történetét a jövőbe, a helyszínét pedig az űrbe helyezték át, de mindezek mellett egy szemernyi esélyt sem adtak arra, hogy mindezek szórakoztatónak hassanak. A karakterek kidolgozatlanok, és egy percre sem sikerül megkedveltetniük magukat. A színészi játék és a dialógusok valahol a menthetetlen és a pocsék tartományán belül ingáznak, de sajnos még az eddig valahogy mindig rendben lévő falánk űrsünjeink sem voltak teljesen sikeresek, és itt nem feltétlenül a technikai kivitelezésükre gondolok (mert az hozza az eddigi részek színvonalát), hanem, hogy az eddig látottaktól kissé eltérően viselkednek, és ez engem kimondottan zavart.
Sajnos a Rémecske-széria nagyon megfáradt, és oly minőségi hanyatláson ment át, mint amit sok hasonszőrű alkotásnál is tapasztalhattunk. Remélem, hogy azért egyszer majd – ha nem is az első rész minőségében – egy élvezhető és szórakoztató Rémecske filmhez lesz még szerencsém, de addig is, ha erre vágyom, akkor újranézem az első részt.
53 Rémecskék 4. (1992)
A rémecskéket a kihalás veszélye fenyegeti, ezért egy bizottság meg akarja őket menteni. Csakhogy a mentés közben óriási kalamajkát okoznak az őket mentő űrhajón. Az... több»
Szereplők: Brad Dourif, Angela Bassett, Martine Beswick, Terrence Mann, Don Keith Opper
