Az emberiség rémálma valóra fog válni?

2021.11.24 10:55 Főnix007 Olvasottság: 425x

4

Alex Proyas nem az egyetlen rendező és forgatókönyvíró, aki hozzá mert nyúlni egy legendás sci-fi író műveihez, akit jelen esetben Isaac Asimovnak hívnak. Rengeteg zseniális sci-fi film közül, most valamiért nagyon erős kényszert gyakorolt rám az: I, Robot. Ösztönösen imádom ezt a műfajt, ez van nálam a dobogó csúcsán, ez volt és ez is marad a „nagy szerelem”. A sci-fi ugyanis rengeteg más műfajt képes befogadni, és azokat egybeolvasztani is. Nagyon szeretem még a minőségi krimit, ahol nem maga az undorító bűntény, a vér és a skizofrén, gyomorforgató „amerikai pszicho” van előtérben, hanem a nyomozás, a feltárás zsenialitása. (Választott művem pedig egyszerre jó krimi és jó sci-fi is egyben.) Visszatérve imádottamhoz, a sci-fihez, patinásabbnál patinásabb nevek kerülnek elő, ha ezt a műfajt elkezdjük kutatni és felfedezni. Van is mit bőven, és nem hiszem, hogy létezik olyan ember a Földön, akit legalább egy ilyen alkotás ne érintett volna meg!

A film, amit ide választottam, nem a legnagyobb durranás ebben a hihetetlenül szerteágazó művészi ágban. Az I, Robot egy klasszikus cyberpunk, de mégis van benne valami nagyon komoly, valami, ami feszegeti a határokat. Itt jön elő Isaac Asimov, akinek a kedvence a robotokkal kapcsolatos jövő vizionálása volt. Asimov persze nem csak a robotokat szerette, de ez volt az ő ún. szakterülete. Igaz, ez a téma számos sci-fi író fantáziáját is megmozgatta, akár csak James Cameronét, amiért a mai napig hálásak vagyunk! Korosztályom többsége, és napjaink fiataljai közül sokan tartjuk a Terminátor első két részét az abszolút toplista 10 legjobbja között - nyilván a sci-fi határain belüli filmek tekintetében. Ehhez igen letaglózó, hogy egy 30 éve készült filmről (T 2) beszélünk. Természetesen a terminátor megér egy misét, ezért többet itt nem is firtatom jelentőségét és eredetiségének lehengerlő hatását.

A sci-fi és a tudomány egymás közeli rokonai, véletlenül sem kell abba a hibába esnie senkinek, hogy egy eddig ismeretlen jövőképet elénk táró film vagy könyv szerzőit csak „hóbortos” és flúgos különcöknek tartsák. Jó, a Pókember meg Batman, az tényleg sok egy kicsit, de ez egy külön irányzatot képvisel. Ami viszont meg is csúfolja a sci-fi valódi értékét és jelentőségét, az a „mindenféle ember” (farkas, leopárd, cápa, gyík, légy, ürülék, bármi) mockbuster színvonalú, Zs kategóriás szörnyszüleményei. Ezeket most felejtsük is el olyan gyorsan, ahogyan egy „azonosítatlan repülő tárgy” hagyja el a Föld légkörét. Itt jön el a pillanat, hogy a technológiák teljesen újszerű és szokatlan világát elénk táró, lenyűgöző víziókkal foglalkozzunk, hiszen ez lehet az egyik kulcsa az emberiség felemelkedésének, de bukásának is!

Kezdjünk hát bele a jelen valóságunk eredményeinek összegzésébe! A robotokról szóló sci-fik többségét már sok évtizede, hogy papírra vetették, és akkoriban csak egy lidérces és hátborzongató fantazmagóriát láttak benne sokan! Csakhogy a sci-fi írók olyan szinten benne vannak a jelen és a jövő alakításában, amit sokan el sem hinnének! Ha Jules Verne vagy Leslie L. Lawrence műveiben fellelhető tudományos „álmodozásokra” tekintünk, bizony sokat pont ezen művek kapcsán valósítottak meg! Elég egyértelmű tehát, hogy a sci-fi írók nem csak a mi köreinkben népszerűek, hanem a tudomány embereinek körében is, sőt ott kiemelt szerepet kapnak.

Napjaink valósága az „M. I.” (egyeseknek A. I.) öntudatra ébresztése előtti „sötét órák”. Bár az emberiség még nem készült fel rá alaposan, hogy mivel játszik, a sci-fi ebben is megelőzi az aktuális valóságot, de most pont erre a jelen valóságra kell fókuszálnunk! Ahhoz, hogy valaki ne vegye észre, hogy milyen szinten vagyunk már körbevéve „intelligens” tárgyakkal, arra már a vakság sem mentség! Az, hogy az „ipari forradalom” (1769 – 1850) óta hová jutottunk, az lélegzet elállító. Viszont, ha azt mondom, hogy a fejlődésünk mértéke megelőzi az ember maximális szellemi képességeit, sajnos nem túlzok! Technológiánk fejlődése ugyanis exponenciális, ez pedig a tudomány számára kiszámítható matematikai eredményeket jelent - egy bizonyos pontig. Sokaknak ismeretlen ez a terep, akárcsak a kvantummechanika, és ez alapvető társadalmi és kulturális szakadékokat képez, amelyek nagyjából áthidalhatatlanok! A dolgok ismeretének hiánya azonban nem fog senkit megvédeni a keserű megtapasztalástól, mert bár Vernor Steffen Vinge és Raymond Kurzweil, illetve Sam Harris igen régóta figyelmeztet minket a veszélyre, a tudósok többsége is csak legyintett rá pár évvel ezelőttig! Vernon és Kurzweil a jelenséget „technológiai szingularitásnak” nevezi (akárcsak már az 50-es években Neumann), és épp annyira elkerülhetetlen, mint bolygónk klímaváltozása és a pólusváltás!

Konkrétumok: Pár éve megjelentek a kvantumszámítógépek, amik üzemeltetése jelenleg igen költséges és bonyolult, de hátborzongató, hogy mire képesek! Az összes tudományágban olyan elképesztő fejlődésen megyünk keresztül, ami lassan nem lesz követhető. Ha csak az orvostudományt nézzük, lassan már nincs lehetetlen, akárcsak korunk egyik flúgos zsenije, a multimilliárdos Elon Musk számára sem! Érdemes megjegyezni azt is, hogy bár Elon Musk igazi technokrata és a transzhumanizmus híve, jól látja és ismeri is ennek veszélyét, viszont már most úgy nyilatkozik, mintha ez a „háború” már rég eldőlt volna! Mégpedig nem az emberi faj mostani megnyilvánulási formái javára! Mert amit ez a technológiai színvonal képvisel, egyszerre fest utópikus és disztópikus jövőképet!

Na de ne feledkezzünk meg magáról a filmről sem! Ha valakinek kétsége támadna az I, Robotban látottak megvalósíthatósága iránt, az súlyosan téved, és rendkívül tájékozatlan! Napjaink robotjai már közel ezen a szinten vannak! Ha mást nem is, de mindenki nézze meg: Mucsi – a káromkodó robot c. youtube-os szösszenetét. Közben lehet majd nevetni is, és lehet majd tátott szájjal csodálkozni! Mert ez nem minden, amit nekünk meg mernek mutatni, és ezt csak a naivabbak kedvéért kell megjegyezni!

Most már tényleg erősen a filmre koncentrálva: Will Smith hatalmas mellizomtömeget vet be a film sikere kedvéért, de nem ettől lesz jobb a film. Ügyeletes akcióhősünk, Spooner nyomozó bőrkabátjába és ratyi divatcipőjébe bújva hozza a nem túl intelligens, robofób zsaru szerepét. Nem kell sokat várni, hogy az események beinduljanak. Dr. Alfred Lanning, az U. S. Robotics alapítója életét veszti, miután kizuhan az irodája ablakából. Halála okának öngyilkosságot állapítanak meg, de Spooner másképp gondolja, és ösztönei nem tévednek. Nyomozónk egy robotra gyanakszik, amit Lanning szemeteskukájából azonnal elő is kapar, az pedig szokatlan és ijesztő magatartást tanúsít! Bár a robotokat 3 olyan alaptörvénnyel programozzák, hogy azok az emberre ártalmatlanok és önfeláldozóak legyenek az emberekkel szemben, a kérdéses robot minden etikai kódexre tojik, és menekül. Kicsit vicces jelenet, amikor az egyenarcú antropomorf robotot kihallgatják, mint valami fegyencet, ám a robot érzelmeket és indulatokat tanúsít, sőt Sunnynak szólíttatja magát. Mindenkitől elnézést kérek, hogy több konkrét cselekményszálat nem írok le, de arra nincs elég hely, és közel nem is az a szándékom, hogy végigspoilerezzem a filmet, hisz érdemes megnézni. A lényeg az, hogy a robotot többé nem lehetett tárgynak kezelni, hisz valós érzéseket mutatott, sőt bevallása szerint álmodni is szokott! Na már most, ezt nagyon komolyan kell venni, mert fogalmunk sincs róla, hogy ez egy kicsit későbbi jövőnkben nem valóság-e?! Azt már most is tudjuk, hogy az „M. I.” elszabadulásának küszöbén állunk, és ha valaki kételkedne, kénytelen vagyok egy linkre hivatkozni, és remélem, ezzel nem sértem meg a MAFAB etikai kódexét, mert ez nélkülözhetetlen: https://www.youtube.com/watch?v=4z36BybFZC8

Ezen a linken lehet közelebb kerülni a témához, és tudom hány elképesztő önjelölt zseni fog kinőni most a fűből, akik azonnal kimondják a frankót: ez csak egy hoax, conteo az egész! Természetesen! Minden, amit nem tudunk sem bizonyítani sem cáfolni, de a mi kis véges ismereteinket meghaladja, az csak hülyeség és konspirációs elmélet lehet! Erre és az ilyen emberekre több sort nem is pazarlok, remélem itt nem telepedett meg túl sok ebből a „cro-magnoni tömegtermékből”. A filmben egyébként egy másik, Sunnynál is jóval fejlettebb intelligencia arra jut, hogy az emberek túlságosan önpusztítóak, ezért megalkotta a „nulladik törvényt”, miszerint a robotoknak meg kell védeniük az emberiséget, még akkor is, ha ez első alaptörvények bármelyikébe is ütközik. Így tehát nem riadnak vissza attól, hogy az egész emberiségért pár ember meghaljon. Ismerik a járulékos veszteség fogalmát is, és mérlegeléseik mögött nem érzelmek, csupán matematikai eredmények vannak! Ez a hideg és kemény valóság.

Kiegészítés:

Vicces, és még annál is ijesztőbb, a film 82. percénél elhangzó: „Kérem, térjenek haza, kijárási tilalom van!” Mintha csak vizionálták volna a jövőt, a mi mostani jelenünket! Természetesen nem azt szeretném mondani, hogy a filmbéli okok egyeznek azokkal az okokkal, amiért pár éve pepitában ugyanezt kell hallgatnunk, valamivel lightosabb formában az „elbűvölő” Győrfi Pál előadásában, ami mára már egy meme lett. Javaslom a link alatt fellelhető videó megtekintését, és megfontolni az ott látottakat/hallottakat! Kellemest ébredést!