Azt hiszem, itt nem írok cselekményt, hiszen ez az évadzáró rész, és ha jobban kifejtem a véleményem, akkor talán az jobban mutat, mint információkkal bombázni az olvasót, érdeklődőt. Így a sorozat harmadik évadának végére egyértelművé válik a Ymir-nép - akik óriásokká tudnak válni - és az emberek közötti szakadék. Bár még mindig maradtak kérdések, hogy az emlékekkel pl. Mikasa, Eren és Armin neve miért hangzott el, a távoli jövőben ez adhat még a kérdésre választ.
Én azt gondolom, hogy a való életben is vannak népek, akik élik az életüket, a szokásaikat, és másik népek pedig ellenük vannak. Sajnos ez nem fog változni, ez hajtja az embert, hogy a felsőbbrendűségét valahogy, valamilyen módon felmutassa. Igazi béke ezen a Földön nincs, és lehet, nem is volt. Talán azért, mert bennünk el van rejtve, kódolva egy olyan érzés, program, ami kimondja, harcolj őellene.
Nem tudom, de furcsa érzés, és furcsa látni, hallani és olvasni a régi történelmet, vagy akár a napjainkban nézni, ahogy a nagyhatalmak háborúznak, és mindez mögött egy másik hatalom is húzódik. Tehát dupla rabságban élünk, és ebből csak saját magunk menekülhetünk, ha minden ember az egyetemes szeretet és béke felé irányul. Ez már lehet, hogy hit kérdése is, de ne távolodjunk el ettől az animétől, ami példát mutat arról, hogy mindenkiben ott a rossz, de csak egységgel lehet a világunkat jobbá tenni, de nem háborúval. A folytatást várom, és remélem, ott is megtudunk majd még többet Erenék, Historia gondolatairól. Üdv, Yosi
