Paolo Cavara filmje.
Egy giallo, ami nem a legzseniálisabbak közé tartozik, de tisztességesen össze van rakva.
Érdekes történet, jó zenék vannak a filmben, amik kissé feldobják az erősen közepes sztorit. A zeneszerző, Daniele Patucchi kifejezetten jól dolgozott össze Cavaraval.
Újdonság, hogy a filmbe beleraktak animációs bejátszásokat, amelyek erős erotikus tartalommal bírnak, sőt néhol súrolják a soft pornó határait is.
E tanta paura/ Sok-sok félelem.
De miről is szól maga a film?
Nézzük!
Milánó a hetvenes években.
Egy prostituált brutálisan megöli az egyik ügyfelét. Lomenzó felügyelőt (Michele Placido) bízzák meg, hogy derítse ki, miért történt az eset, és ki az elkövető.
Az hamar bebizonyosodik, hogy nem egy prostituált az elkövető, hiszen nem sokkal később az a prosti is meghal, akit gyanúsítanak a gyilkossággal.
Méghozzá nagyon durván, hiszen elkábítják, majd benzinnel felgyújtják, és élve elégetik. Lomenzo kezd kétségbe esni, de ekkor egy francia lány, akit nemrégen ismert meg az utcán (Corinne Cléry) segít neki a nyomozásban. Elvezeti egy titokzatos villához, ahol állandó bulik, drogok és k*rvák tombolnak meztelenül az "ügyfelekkel". Sőt, a villa kertjében egy hatalmas ketrecben egy tigris is sétál, mutatva a tulajdonosa megalomániáját. De a nyomozás során rájön, hogy a ketrecben lopott, és rabolt ékszerek találhatók, és bizonyítékok egy prosti, Rose Catena (Sarah Crespi) brutális meggyilkolására.
De az áldozatok száma csak egyre nő, és Lomenzo nem tudja, hogy merre induljon. Mindenhol zárt kapukat talál, vagy megfélemlített embereket. A rendőrfőnök (Tom Skerritt) sürgeti Lomenzot, aki nemsokára rájön, hogy a gyilkosságokat nem egy, hanem több ember követte el, de a szálakat csak egy személy mozgatja a háttérből.
Franco Di Giacomo jó és szép képekkel operál, és a giallo elemeit is szépen használja, mint a szuper közelik, és a masszív kimerevítés.
Kedvenc színészeim egyike, Eli Wallach is szerepel a filmben, és nekem ezzel nagy meglepetést okozott.
Hogy végül is ki a rosszfiú?
Nincs spoiler, tessék megnézni, tényleg érdemes!
Szeder és feta sajt.
Fanyar ízek!
Kedvenc fotelem, ahol a film után szunyókálok is egyet.
Mivel erre való.
Jók ezek az ajánlók. Én teljesen le vagyok maradva a régi olasz bűnügyi filmekkel. De most Michele Placido és Tom Skerritt nevét olvasva ezt is felvettem a megnézendők közé.