Mi folyik a mélyben? Azt nem tudhatjuk... De azt, hogy mi folyik a tenger állataival, és hogy hogyan szennyezik a vizeinket, azt már igen! Miről beszélek? Íme...
Évente több mint 25 ezer delfinből lesz hamburger egy vízi-vidámparknak álcázott aljas mészárszéken.
Hatásvadász, egyoldalú, idegesítő hegedűszóval megtámogatott értelmezés – ahogy azt Oscar mindig is szerette. Időnként mégis belátjuk, a cél szentesíti a vonósnégyest. Márpedig a The Cove célja, hogy mindenféleképpen gátat szabjon annak a mészárlásnak, amit egy eldugott japán öbölben végeznek rendszeresen, Taiji város közelében. A környék amolyan delfinparadicsomként ismert, már amennyiben ez alatt vízi-show-kat, labdát pörgető-forgató Flipperekre szakosodott állatkertet, az ehhez kapcsolódó merchandise-dömpinget, összegezve egy dollármilliókat mozgató ipart értünk. Az átlagos és megtévesztett japán kisgyerekek megsimogathatják a betanított delfinek homlokát, fényképezhetik az őket formáló szobrokat a szökőkutakban, és persze gumimásaikat is hazavihetik. Móka, kacagás, sőt happy életérzés magas fokon!
Hogy hogyan is kerülnek oda a mutatványosok, arról relatíve sokkal ritkábban esik szó. Mert tuti nem a munkaközvetítő irodából. Ijesztő hangokat generálva a víz alatt kergetik a halálra rémült állatokat Az öbölbe, ahol egy részükből cirkuszi látványosság lesz, egy részükből meg „gyönyörűséges" halkonzerv. Persze az utca embere mindig megdöbben, ki az a barbár, aki delfint eszik? Például része az iskolai étkeztetésnek.
Mivel nem tudják, hogy mit is esznek?
A film arca nem más, mint Ric O’Barry, aki a hatvanas években a Flipper tévésorozat delfinidomárjaként szerzett magának hatalmas hírnevet, tulajdonképpen nagy szolgálatot téve ezzel annak a közönségigénynek a kiépítésére, amely folyamat végén most kénytelen maszkkal az arcán, fiatal partizánokkal a háta mögött szó szerint bevonulni Japánba, hogy rejtett kamerás felvételeket, bizonyítékokat készítsenek állításaikra. Igaz, a kettő között átélt olyan dolgokat, amit felteszem, nem sokan mondhatnak el, hogy a karjai között lett öngyilkos egy delfin (!), azzal, hogy készakarva elzárta a légzőnyílását. (Míg ugyanis az ember nem tudja megtenni, hogy nem vesz levegőt korlátlan ideig, egész egyszerűen a tüdőnk kiköveteli ezt, a delfin képes erre, előidézve ezzel pusztulását.)
És ha fentebb holmi olcsóbb hatásvadászatra céloztam (a tengerparton a látványtól zokogó aktivistától a „kormány mindenről tud” szólamig), még ha ennek ez esetben helye is lehet, tény és való, hogy az egész akció célja, az évi 25 ezer delfin elpusztulását előidéző mészárlás lefilmezése nem válthat ki mást, csak hihetetlen döbbenetet. Nincs komment, csak a delfinek „jajveszékelése”. A vérben fürdő tengerpart nem igényel magyarázatot. Gyalázat!
Na most persze értem én, hogy szegény csirkének sem kevésbé rossz, amikor levágják a nyakát, mégis betoljuk a péppé zúzott húsából sütött pogácsát, főleg ha kuponunk is van a Burger Kingbe. (Ide tartozik: a delfinhús állítólag olyan mérget tartalmaz, ami az emberre nézve katasztrofális hatásokkal bír.) És most nem akarok szerepet téveszteni és téríteni, hiszen az én feladatom az volna, hogy elmondjam, miért jó/rossz film a The Cove, nem az, hogy egyetértek-e vele. Csakhogy ez pontosan az a típusú doksi, amelyiknek üzenete van, és ha ez átmegy, akkor jól csinálta, akkor is, ha amúgy nem egy cinematörténelmi sarokpont.
De mindenféleképpen elgondolkoztató „esemény"!
Kedvenc fotelem....
Az étvágyam is elment!
97 Az öböl (2009)
A japánokat gyakran éri az a vád, hogy bálna- és delfinvadászatnak nevezett mészárlásokkal hívják fel magukra a figyelmet, felbőszítve ezzel zöld aktivistákat és állatbarát... több»
Szereplők: Hayden Panettiere, Louie Psihoyos, Isabel Lucas, Richard O'Barry, Hardy Jones
Gazemberek!