2022.10.25 16:30 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
1

Bolond hollandusok már megint mit csináltak?

Alex van Warmerdam, aki vászonra álmodta.

Jan Bijvoet, Hadewych Minis, és Jeroen Perceval.

Bolond hollandusok már megint mit csináltak?

Na meg a kutya!

Mai mottónk:

Az ördög vigyen el!

(Ha a kertészed referenciamunkaként kizárólag elrabolt lelkeket tud felmutatni, jobban teszed, ha a fűnyírást teljesen másra bízod!)

Ugye?

Camiel Borgman (Jan Bijvoet) egy hajléktalan, rettenetes kinézetű furcsa idegen, aki nem kevésbé furcsa társaihoz (többek között a rendező és kedves neje) hasonlóan egy földalatti sötét üregben lakik az erdőben. Egy nap – vélhetően vallási nézetei miatt, mivel üldözőit egy pap vezeti – menekülőre kell fognia.

Egy aranyos, csendes kis közeli település felé veszi az irányt, ahol – ha már ott van – egy forró fürdőt szeretne venni. Ennek persze nem mindenki örül. A jól szituált, ám kissé idegbeteg Richard (Jeroen Perceval) annyira nem, hogy alaposan helybenhagyja.

Richard felesége, Marina (Hadewich Minis) ezek után persze befogadja, bujtatja és ápolja Borgmant. Marina azon túl, hogy unatkozik és kíváncsi, kicsit szégyelli magát férje brutális fellépése miatt és az sem elhanyagolható körülmény, hogy az ismeretlen férfinek elég erős szexuális kisugárzása van.

18- as karika, hölgyek, urak!

Felépülve az ütlegelés okozta sérülésekből Camiel a váratlanul (haha hahahaha) megüresedett kertészállásra jelentkezve tér vissza és jönnek vele a társai is.

Beindul a pereputty rendesen!

Egyszóval!

Adott egy család, ahol rengeteg pénz van. És ha pénz van, akkor minden van. Külön autó a férjnek, a feleségnek és a bébiszitternek. A feleség nyugodtan festegethet otthon az erdőszéli csodálatos és titokzatos posztmodern házban, és az sem baj, ha a férj szinte alig van otthon. És amikor otthon van, akkor is általában feszült, dühös, és ideges. Az újdonsült kertész és segítői elvágják a családot még-még összetartó vékony szálakat, a ház és a kert egy sötét terv színterévé válik.

Az egész nem direktben és látványosan, hanem csendben, a felszín alatt, fokozatosan és ügyesen adagolva indul be. A rendező nem néz minket hülyének és nem hagy magunkra, végig ott van velünk, ott liheg a nyakunkba, közös játékra, gondolkodásra hív. A Borgman tulajdonképpen felszabadít.

Olyan dolgokon szórakozunk, amiken egyébként nem lenne szabad. Egymáshoz, a világhoz való hozzáállásunk elismeréseként időnkét eljön valaki és magával visz néhány reményvesztett lelket. Reménykedünk, hogy nem mi leszünk azok, mert megváltozni úgysem tudunk. Warmerdam alkotását már most sokan magyarázzák, és más művekhez hasonlítják. Megosztó, nincs rá jobb szó, akármennyire is utálom. Remekmű vagy egy hatalmas blöff? Szerintem az előbbi.

Vannak a szájbarágós filmek, a kevésbé szájbarágós filmek és van külön polcon a Borgman.

A hollandok még európai szemmel nézve is különcök. A filmjeik is azok.

De mivel én is különc vagyok, így tetszett!

Nekem meg csak ez számít!

71 Borgman  (2013)

dráma | horror | misztikus | thriller

Egy erdei, földbe vájt kunyhóban élő férfit majdnem levadász egy társaság, de ő bemenekül a városba, ahol becsenget egy családhoz. Azok beengedik és a férfi nem csak hogy ott... több»

1