Zavarosban halászó horrorfilm, de még így se rossz

2022.11.07 14:47 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Mivel nálam a 2022-es év legjobban várt horrorfilmjei közt helyet foglalt a negyedik felvonása a Jeepers Creepersnek, így gondoltam, kissé felelevenítem magamban a korábbi részeit. Lássuk hát, hogy mivel is kecsegtet a horrorrajongók számára a 2001-ben útjára indított Aki bújt, aki nem című horrorfilm első felvonása.

Jelen filmünket még akkor volt szerencsém először látni, amikor még számtalan olyan magazin jelent meg idehaza, amihez dvd mellékletként hozzá volt csomagolva valamilyen film. Általában olyan filmeket csomagoltak ezekhez a magazinokhoz, amelyek a független filmek táborát erősítette, de ez még semmit nem von le az adott film értékéből. Emlékszem, a film első megtekintése során egy egészen korrekt, kis költségvetésű horrorfilmnek találtam a produkciót, ami talán csak egyetlen aspektusával volt képes erőteljesebben kitűnni a számtalan hasonszőrű produkció közül számomra, az pedig a titokzatos lényük megjelenítése volt. Illetve azzal, hogy az első megtekintésénél még megvolt az a fajta bája is, hogy reménykedtem abban, hogy némi magyarázatot fogok majd kapni a készítőktől, hogy vajon mi is annak a pokolbéli lénynek az eredete, ami itt terrorizálni kezdi a főszereplő testvérpárunkat. Egy szó mint száz, a film képes volt végig lekötni a figyelmemet és mindvégig fenntartani az érdeklődésemet is. Sajnos pont ez az a dolog, ami elveszik ennek a filmnek az újranézése során. Viszont legalább egyetlen olyan dolgot meg tudok említeni, ami a későbbi megtekintése során sem lett rosszabb, mint az első megnézése alatt, az pedig a filmbéli Creeper kivitelezése volt. Merthogy kapunk egy igencsak emlékezetes horrorkaraktert (sok horrorrajongó már-már az ikonikus horrorkarakterek közé is besorolta, bár számomra azért ettől messze volt a Creeper, de kétség kívül, egy mutatósabb darab lett).

Maga a film elég sok horrorzsánerből merít és egyáltalán nem rosszul, csak talán túlzottan is a biztonsági játékot játszott a film író és rendezője Victor Salva, ugyanis egyik zsáner felé sem akar kibillenni, amit én személy szerint azért kissé bánok, mert így egyik irányvonulatát sem tudom kiemelni az átlagoson belüli tartományból. A film főbb karaktereit is csak annyira szándékozott a forgatókönyvíró bemutatni, hogy épphogy csak kiemelkedjenek azon karakterek közül, akik nyíltan csak a töltelék részét képezik a filmben. Ezt még annyira azért nem is mondanám nagy hibának, hisz egy efféle filmnél bőven elég, ha a főszereplők kedvelhetőek és ez teljesül is itt. Mondjuk a film ügyeletes gonoszának a karakteréről bőven elfogadtam volna több információt, de legalább azt megjegyzem itt, hogy Victor Salva ügyesen építkezett a karakter misztikumára. Tulajdonképpen a film történetvezetését és a feszültségadagolását sem nevezném rossznak, hisz szinte mindig történik valami a filmben, bár azért a tempóból azért érezhetően visszavesznek a játékidő közepe táján, de azért annyira nem, hogy teljesen leüljön a film.

Összegezve a filmet, nálam könnyedén hozta az átlagos szintet még úgy is, hogy a film első megtekintése során szinte az összes puskaporát felhasználta.