Vannak nálam olyan filmes stúdiók (pl. A24 vagy az IFC Midnight), ahol ha már a film előzetesében meglátom a stúdió logóját, erőteljesen elkezdi piszkálni a csőrömet az adott produkció. Ez volt a kiindulási pont ennél a filmnél is. Persze ezzel egyáltalán nem arra akarok utalni, hogy eme stúdiók csak egytől-egyig kifogásolhatatlan produkciókkal látnának el minket, nézőket, mert hát futottam már én is bele gyengébb alkotásba tőlük, de számomra minőség terén jobb az arányuk, mint más stúdióknak. Na de nézzük hát, hogy milyen is lett Chloe Okuno rendező első egész estés filmje, a Valaki figyel.
Kezdeném a film történetével, ugyanis furcsa módon ez az egyik legnagyobb erőssége a produkciónak, és egyben talán a legnagyobb hibája is a filmnek. Kevés olyan filmmel találkoztam mindeddig, amelynél azt éreztem, hogy a története elképesztően megosztja az adott véleményemet a kész filmről. Ugyanis ennek a filmnek a történetének körülbelül a fele csak olyan elemekből építkezik, amit nem egyszer és nem is ezerszer láthattunk már hasonszőrű produkciókban. Itt meg is állnék egy pillanatra, ugyanis annyira sablonos volt nagyjából az első 40 perce a filmnek, hogy valóban elgondolkodtam azon, hogy kikapcsolom a filmet, és keresek inkább valami mást, de ezt végül mégsem tettem meg, aminek végül kimondottan örültem, merthogy valami megváltozik a film játékidejének a közepe tájékán. Hogy pontosan mi is volt ez, azt lehetne részletezni, és ezáltal sokat elspoilerezni a filmből, de ezt inkább most is kerülném, ezért inkább csak annyit írok, hogy a filmbéli Julia karakterével végre sikerült azonos hullámhosszra keverednem innentől, és ezáltal végre tudtam érte aggódni, és vele együtt gondolkodni a filmbéli eseményeken. A film megtekintése után még sokat gondolkodtam azon, hogy a film rendezője (aki egyben a forgatókönyvért is felelős), Chloe Okuno vajon miért is osztotta meg így a nézőjét, és végül jómagam arra jutottam, hogy ezt szándékosan akarta így, hogy a néző fokról-fokra élje át azt, amit a történetbéli Juliának át kellett mennie. Ehhez pedig olyan zseniális apróbb elemeket is használtak a filmben, mint például hogy az idegen ország nyelvezetét nem feliratozták, és ezáltal mi is úgy voltunk ezen dolgokkal, mint a filmbéli Julia. Mindezek mellett azt is sikerült elérnie a történetnek, hogy a film második felétől mindvégig viaskodjunk saját megérzéseinkkel a film végkimeneteléről. Tehát akik ennek a filmnek az első felében látható történetbéli hibák felett szemet huny, azt bőven kárpótolva lesz a játékidő második felétől.
A film műfaji besorolása is sokkal inkább thriller, mint horror (sőt, talán a horror kategóriába nem is raknám be), de ez nem von le semmit a film élvezeti faktorából nálam. Érdekes a film hangulatvilága is, ugyanis se nem nyomasztó, se nem félelmetes, amit ugyebár megszokhatunk már az efféle történetű alkotásoknál, de engem mégis képes volt lekötni, és ebben bizonyára hatalmas szerepe volt a filmbéli Juliát alakító Maika Monroe színészi alakításának.
Mindent egybevéve szerintem bőven megérdemli a film a négy csillagot, főleg amiatt is, mert mertek a készítők meglepő dolgokat is meglépni benne, és egyáltalán nem játszottak úgymond biztonsági játékot ennél a filmnél.
61 Valaki figyel (2022)
Egy fiatal nő új lakásba költözik vőlegényével, de az az érzés gyötri, hogy egy láthatatlan megfigyelő üldözi őt a szomszédos épületből. több»
Szereplők: Maika Monroe, Burn Gorman, Karl Glusman, Tudor Petrut, Gabriela Butuc
