A zene mindenkié! Vagy nem?

2023.03.04 18:33 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x

1

A filmgyártás és a televíziós műsorkészítés legeladhatóbb produkciói jelenleg az animációs filmek, illetve a tehetségkutató műsorok, mindkét kategóriában nagyítóval kell keresnünk a hatalmas bukásokat, és ha valaki olyan jó marketinges, mint a mai napig a Gru (és minyonjai) sikeréből élő stúdió. akkor rögtön adódik a kettő kellemes, és hasznos kombinációja.

Legalábbis cinikusan így lehetne megközelíteni legújabb produkciójuk születését, de az Énekelj! tényleg csak egy másfél órás, animált ikszfaktor:

A Buster Moon nevezetű koala haldokló és vergődő színháza fellendítése érdekében kitalálja, hogy egy zenés tehetségkutatót rendez, amire rögtön egy seregnyi állat jelentkezik.

Akiknek természetesen mind áldozatokat kell hozniuk a siker elérése érdekében, mint a való életben, miközben Busternek pedig arra kell megoldást találnia, hogy miből fogja megfinanszírozni a teljesen véletlenül 100 ezer dollárosra duzzasztott díjat.

Senkit nem hibáztatok, ha a fentiekből esetleg nem jött rá az Énekelj! valódi történetére, ugyanis ilyesmiről nem igazán beszélhetünk, mivel nem kifejezetten van.

Ugyan a karaktereknél visszatérő motívum az éneklés, mint a kiteljesedés. egy új oldaluk megmutatása (kiszakadni egy családanya napi unalmas rutinjából, leszámolni a család lightos bűnöző életmódjával, vagy éppen leküzdeni a lámpalázat), de ezek a konfliktusok megragadnak felszínes kellemetlenségek szintjén, legtöbb esetben pedig a 6-7 főszereplő szálai egymást falják fel.

Sorsaikból pedig nemcsak egy egységes mondanivaló nem rajzolódik ki, de sokuk esetében a pénzdíj és a sztárság legalább akkora óriási hangsúlyt kap, mintha valóban tehetségkutató brosúráját látnánk, ahol minél több szempontból kell megfogalmazni, miért lesz ez jó a jelentkezőknek – az már irreleváns, hogy ezekből kirajzolódik-e egy koherens narratíva, mintha ez már nem számítana.

Éppen ezért az Énekelj! forgatókönyve épp olyan eszeveszett módon száguld szereplői és kissé fura történetszálai között, mint ahogyan nyitójelenetében – keresztül-kasul járva a várost – ezt fizikailag is megteszi, papírvékony szereplőinek és félkész ötleteinek pedig csak a megfelelő, de néha haloványabb sablonok használata ad tartást.

Ráadásul ahhoz képest, hogy egy elvileg zenéről szóló művel van dolgunk, az alkotók szinte semmilyen szinten nem építették ezt be a narratívába, a szereplők csak kiállnak a színpadra egy nagy kultikus slágerrel (amiben alkalmasint annyi érdekesség akad, hogy Moon a stílusuktól eltérő dalokat oszt rájuk), és azt profin előadják. Eleve csak egyetlen új számot kapunk, a feldolgozások pedig csak minimális változtatásokon (vagy nagyon azon sem) esnek át, ellentétben például a Trollok musicalszerű átirataival.

Az Énekelj!-ben tehát egy cseppnyi művészetet sem érdemes keresni (nem is találnánk), ez egy kiváló marketingérzékkel tökéletesre csiszolt show, azonban annak is sótlan, unalmas és élettelen, története pedig még a reality műsorok műdrámáinál is vérszegényebb.

A gyerekeket valószínűleg le fogja kötni, de ezért az élményért felesleges nekünk felnőtteknek is leülnünk megnézni.

Ja!

Sajnos én így tettem.