2023.04.07 23:26 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 376x
1

Amikor (majdnem) megállt  a szívem.

Nincs nekünk semmi szükségünk gonosz űrlényekre, idegenekre, hiszen elpusztítjuk mi saját magunkat és a Földet is, ha így folytatjuk.

Ezt mindenki tudja, mégsem tesz senki semmi látványosat......

Amikor (majdnem) megállt  a szívem.

A komoly környezettudatosság szép szólam, elméletben mindenki egyetért vele, de a nagy tettek még váratnak magukra ezen a téren, egyenlőre csak pusztítjuk a földet, de azt aztán teljesen tudatosan!

Egyre többen gondolják úgy, hogy nincs ez így jól, örvendetesen sok hírt olvashat az erre fogékony közönség arról, hogy a kis közösségek egyre aktívabbak, vagyis még nem reménytelen a helyzet. Őszinte legyek?

Szerintem az, a föld napjai meg vannak számlálva, csak senki ( vagy nagyon kevesen ) nem meri kimondani!

Ahogy mondani szokták, a Földet kölcsönkaptuk a gyerekeinktől, mégis hatalmas sokk kell ahhoz, ( szerintem már megvan )hogy komolyan is vegyük ezt a gondolatot.....

De tényleg!

Scott Derrickson, aki ezt eltolta....

Mégis mi kellene ahhoz, hogy elérje az ingerküszöbünket?

Mondjuk például ha egy magasabb rendű intelligencia landoljon nálunk, és el akarná pusztítani a fajunkat azért, hogy a Föld élhessen.....

Alapvetően elég eredeti ötlet egy igazi és hamisítatlan öko-blockbuster, de ha nem sikerül tartalommal megtölteni, akkor csak egy dögunalmas látványorgia lesz, kusza történet vezetéssel, üres tartalommal.

Sajnos pontosan ez történt ezzel a filmmel.

De mit is láthatunk?

Helen (Jennifer Connelly) tudós, akit hirtelen elrángatnak egy hiper-szuper titkos megbeszélésre, melyen közlik az ott résztvevőkkel, hogy egy hatalmas idegen tárgy ( objektum ) tart a Föld felé, a becsapódás elkerülhetetlen, Manhattan valószínűleg el fog pusztulni, és már nincs idő a lakosság megmentésére..... Azonban ebből semmi nem lesz igaz, a földönkívüli intelligencia nem támad rá az emberekre, hanem felölti a mi külsőnket és a vezetőkkel próbál tárgyalni, de nem hallgatják meg, szép emberi szokás szerint!

Helen segít neki, ezért elmondja neki, hogy ő azért jött, hogy elpusztítsa az emberi fajt, azért, hogy a Föld tovább éljen, és gyógyítsa meg magát!

A lánynak nincs sok ideje arra, hogy meggyőzze arról, hogy érdemes adni nekünk egy utolsó esélyt, mert képesek vagyunk megváltozni, ha ez egyáltalán sikerül neki!

Az eleje még ok.....

De aztán lassan, és nagyon biztosan ürülnek ki a képsorok, annyira unalmas, érdektelen és tökéletesen kiszámítható a történet, hogy egyre többször tekintgetünk az óránkra, és sóhajtunk egy igazán őszintét, ráadásul megkönnyebbülten a végén, hogy ezen is túl vagyunk. A legnagyobb probléma az, hogy az alkotók nem igazán tudták eldönteni, mit kezdjenek a történettel, és főleg a főszereplőkkel.....

Az idegen így nem egy felsőbb intelligenciával rendelkező, titokzatos alak lett, hanem egy befolyásolható, nagyon könnyen manipulálható alak, akiről egyszerűen nem lehet elhinni, hogy valóban tényleges fenyegetést jelent a civilizációnkra. Inkább tűnik kívülálló szemlélőnek, mint annak, aki irányítja az eseményeket, az pedig végképp bohóctréfa, hogy Helen és a helyes kisfia "édi-bédiskedik" neki egy keveset, és máris elfelejti nekünk a sok évszázados környezetszennyezési, az állatfajok kiírtási folyamatait....

Tönkreteszünk egy bolygót, de buli van, mert tudunk őzike szemmel bámulni....

Az alapötlet jó volt, de a forgatókönyv, amit Edmund H. North, és David Scarpa tett le elénk, szerintem csapnivaló lett, egyetlen hiteles és érdekes karaktert sem sikerült írni, klisék és közhelyek sodrában kóválygunk a végkifejlet felé, a látvány ideig-óráig kárpótol bennünket, de aztán elfárad a szem, megy fel a pumpa, egyre idegesítőbb, hogy nem történik semmi érdemleges. Az utolsó képsorok valószínűleg frenetikusnak, és heroikusnak készültek, de inkább kínosra sikeredtek, az utolsó szavak pedig olyan klisések, laposak, és giccsesek, hogy az már szinte fáj. Nem tud magával ragadni a történet, reménytelenül nem tudják elhitetni velünk, hogy a Földünk veszélyben van, és ettől a fura alaktól függ a jövőnk.....

Több szál is elindul a történetben (anya-fia konfliktus, az arrogáns politikai vezetők szűklátókörűsége, stb), de mindegyik hamvába hol, nem sikerül kibontani egyiket sem teljes mélységében, van egy kis társadalomkritika, egy apró családi konfliktus, de mind megmarad a felszínen, nem tud sok izgalmat csempészni az eseményekbe. Az egyetlen igazán érdekes jelenet a tudós és a lény beszélgetése, de jellemző módon ebből sem sikerül semmi maradandó gondolatot kihozni....

Azért nagyon dühítő, hogy ennyi pénzt és időt elfecséreltek feleslegesen erre a tökéletesen felesleges filmre, mert a környezetszennyezés nagyon is komoly, ezt én tudom.....

De ha már öko-thriller-t próbáltak készíteni, legalább szólhatott volna valamiről, azon túl, hogy az emberek rosszak, és gonoszak, de ha nagyon muszáj, akkor megváltoznak....

Hát persze, ez ugye hölgyek-urak, teljesen logikus!

Hát nem az, és sajnos a film is nagyon életképtelen, és hamiskás.....

Keanu Reeves, Jennifer Connelly, Jon Hamm teljesen középszerű, csak Kathy Bates játszott elfogadhatóan.....

Kettő csillag, és enyhe szomorúság, hogy ennyi sikerült!



dráma | sci-fi | thriller

Azt hittük, hogy a Föld a miénk. Hiba volt. A történelemben számos példa található a civilizációk összecsapására, amely után a kevésbé fejlettek eltűntek vagy... több»

1