Mondani is felesleges, hogy a rajzfilm történetében az egyik legikonikusabb, legeredetibb rajzfilm-sorozat. Persze ehhez hozzá kell tennünk, hogy mindez főleg az eredetibb epizódokra jellemző – végtére is azt mondhatjuk, hogy a sok-sok évad az idő előrehaladtával folyamatosan veszít minőségéből, kreativitásából.
Nem is tudni, hogy vajh a macska-egér harcnak az ún. eszmeiségét a múltbéli anekdoták és szárnyra kapott mesék, vagy a fent nevezett széria szolgáltatta – mely lassan-lassan már egy évszázados múltra tekint vissza.
Anélkül, hogy mélyebb társadalom lélektani elemzésekbe bocsátkozna a néző, ha komolyabban átgondolja, akkor rájöhet, hogy a történetfolyam belső erkölcstana jórészt egy sajátos kultúrkörnek a lélektani állapotára vezethető vissza. A mesék – mint olyanok – jócskán bővelkednek a mélyreható elemzésekben, ezért mint átlagos néző – úgymond laikus szemszögből tekintve – fellengzősnek tűnne ex katedra kijelentésekbe bocsátkozni. Mindazonáltal nem mehetünk el amellett, hogy a Tom és Jerry alapjában véve nem tanító-okító jellegű filozófiai rendszerrel van felvértezve, ha egyáltalán van ilyenje. Az örökös össze nem férhetetlenség, ellenlábas beállítottság – mondjuk ki – nem feltétlen hat pozitívan a gyermekek személyiségfejlődésére.
A kezdeti történetek dramaturgiája túlnyomó többségében sokkal kifinomultabb, mint a későbbi epizódokban. Az animáció, a részletek kidolgozása nagyon ízléses – ez az évek során folyamatosan veszített minőségéből. (Nyilván sokkal több pénzbe került egy igazán megmunkált rész elkészítése, mint ha csupán az alapkoncepciót tartják meg). A William Hanna/Joseph Barbera részek – kétségtelenül a legkifogástalanabbak. Kissé más fantáziában születtek a Chuck Jones részek, az animáció azonban még mindig jó. A Gene Deitch részei azonban nívótlan, hitvány kommerszek – amelyet nem tudni miért hoztak forgalomba az MGM-nél.
Na és az utóbbi években született anekdoták és – melyek arról tanúskodtak, hogy gyerekek próbálták utánozni a látottakat – nos ezen csak a fejet tudjuk csóválni. Az mindenesetre hozzáteendő, hogy ennek okai inkább a generáció váltások során létrejött, a valóságtól egyre inkább elszakadó gyerekek érzelmi fejlődésében keresendő, mintsem a rajzfilm sugallta világképben.
