The Mothman Prophecies – A Molyember próféciák.
Megszólít az éjszaka! Ez így nevetséges, de inkább engedjük el ezt a vissza-visszatérő magyar „specialitást!”
A film előzménytörténete!
Ki-ki döntse el, hogy baromság-e, vagy netán igaz.
Lássuk!
Az a bizonyos helyszín a Nyugat-Virginiában található unalmas kisváros, Point Pleasant, ahol 1966. november 15-én négy fiatal, Roger és Linda Scarberry, valamint Steve és Mary Mallette egy rettenetesen furcsa panasszal állít be a helybéli rendőrőrsre.
Mindannyiuk egybefüggő állítása szerint egy hihetetlenül bizarr, szárnyas humanoid(szerű) lénnyel találkoztak, amelynek mintegy 2,5-3 méteres szárnya volt, és állításuk szerint egy cseppet sem viselkedett barátságosan, mikor észrevették!
Hozzátéve, hogy a fiatalok a település egyik teljesen elhagyatott részének közelében tartózkodtak, ami egy régi, már a második világháború idejéből hátramaradt létesítmény, és amelyet a lakosság nagy része csupán TNT-területként ismer.
A kocsit, amellyel Roger és a többiek a helyszínt igyekeznek minél előbb elhagyni, a lény állítólag üldözőbe veszi, de végül sikerül lerázniuk. (Vagy a lény unja meg az üldözést! )
A következő néhány napon persze hirtelen egyre több hasonló beszámoló érkezik, amelyek mind egy ehhez hasonló kreatúráról szólnak.
A vörösen izzó hatalmas szempár, az óriási szárnyak és a félig-meddig emberre emlékeztető test természetesen egyik beszámolóból sem hiányzik. Na de egyértelműen ezek hátteréről a vélemények nagyon megoszlanak, egyesek rögtön paranormális (vagy ufó) jelenségeket vélnek felfedezni, míg mások az általunk már ismert élővilág egy faját, amit ijedten másnak (nem eviláginak) azonosítottak, gondolják a kreatúrának.
A rengeteg bejelentés (aminek egyértelműen nagy részét bizonyíthatóan a jól megszokott tömeghisztéria táplálta) mellett egyre többen véltek látni titokzatos és sejtelmes, fekete ruhás embereket a lényről kérdezősködni, ez pedig tovább mélyíti a háttérben „conspiracy theory”-t vélő érdeklődők gyanakvását.
A lénnyel való félelmetes találkozásokról, illetve az azt követő furcsa tünetekről szóló leírások egyre bizarrabb részleteket ismertetnek, a szemtanúk beszámolnak erős szédülésről, őrjítő fejfájásról, hirtelen rosszullétről, bedagadó, viszkető szemekről, valamint furcsa, az emberi fül számára bántó, fémes, fülsiketítő hangjelenségekről is.
1967. december 15-én egy katasztrófa híre rázza meg a közvéleményt. A kisváros hídja, a Silver Bridge ugyanis váratlanul összeomlik, a baleset pedig 46 ember életét követeli.
Természetesen a Mothmanre terelődik a helyiek szerint a gyanú. Ismét elkezdődik az őrület!
A Silver Bridge összedőlése után pedig, hihetetlenül gyorsan, a titokzatos Molyembernek nyoma vész.
Mára a Mothman legendája köré szinte egész iparág épült, találhatunk Mothman-szobrokat is, sőt, Point Pleasant városkában nemrégiben megrendezésre került az első Mothman fesztivál is.
A bizarr és titokzatos lényt, amit azóta persze sokan újra látni véltek, több más hatalmas katasztrófa hírnökeként is azonosították, azonban az ezekről a hírekről szóló beszámolók igen jelentős része nem túl (vagy abszolúte nem) hiteles forrásból származik.
Vissza a mozihoz!
Sztori!
A John Keel még anno 1975-ös, azonos címmel rendelkező regénye alapján készült adaptáció csak 2002-ben látott napvilágot. A Richard Gere főszereplésével készült film az úgynevezett Point Pleasant-i katasztrófa eseményeit dolgozza fel.
John Klein (Richard Gere) újságíró és gyönyörű, fiatal felesége, Mary (Debra Messing) boldog házaspárt alkotnak.
Hosszas hezitálás után vesznek maguknak egy szép, nagy házat, és éppen hazafelé tartanak, amikor az asszony valamitől hirtelen elveszti az uralmát a kocsi felett, és bár sikerül kisebb koccanás után megállniuk, Mary beveri a fejét az oldalsó szélvédőbe, majd ezek után eszméletét veszti.
A pánikba esett férj beviszi szerelmét a kórházba, ahol kiderül, hogy feleségének egy nagyon ritka, és sajnos már előrehaladott agyi tumora van, ami már a végső stádiumban van!
Az esetre rá néhány hónap múlva Mary meghal, ám valamit hátrahagy, amit John véletlenül megtalál.
Egy bizarr és nagyon különös naplót, amiben egy hihetetlenül félelmetes és furcsa lény rajzai ismétlődnek újra és újra...
Az esetre két évre rá John az éjszaka közepén, szinte tiszta új autójával érdekes módon lerobban az országúton, és bekopogtat a legközelebbi házba, ahol szinte abban a pillanatban fegyvert fognak rá, arra hivatkozva, hogy már napok óta éjjelente ott ólálkodik a ház körül.
A szinte megmagyarázhatatlan dolgok azonban csak most kezdődnek, mert kiderül, hogy hősünk megtett egy hat-hétórás utat másfél óra alatt, úgy, hogy semmire nem is emlékszik, a hely, ahová eljutott, Point Pleasant városkája pedig az utóbbi időkben nagyon félelmetes és misztikus eseményeknek ad otthont.
De John életét a családfő haragjától Connie Parker sheriff (Laura Linney) menti meg, és hallgatja meg a hihetetlen sztorit!
Majd, mivel hősünk újságíróból van, ott marad a városban, és olyan történeteknek, látomásoknak, találkozásoknak lesz szem- és fültanúja, hogy már-már kezdi elveszíteni a józan eszét!
Na, innen van nekem egy icipici problémám a filmmel. Valahogy a thriller és misztikus szál „elsatnyul”, és a drámai vonalat, egy kétségbeesett, depresszív férfi tanácstalanságát, küzdelmeit láthatjuk inkább.
Mintha a tökéletes egyensúly felborult volna kissé.
De hozzátenném, nekem így is nagyszerű a film, és az izgalomfaktor is tökéletes.
Komor, nehéz színek, baljós helyszínek, valami fojtott nyugtalanság vibrál egész végig a képsorok között, ráadásul az ikonikus telefonhívások külön is zseniálisak lettek.
Nem spoilerezném tovább a sztorit, mert érdemes megnézni!
Stáb!
A film rendezője Mark Pellington, a zenékért Jeff Rona volt a felelős, és a kifejezetten szép kockákért, az operatőr Fred Murphy az, akit dicsérhetünk, de azért a film vágóját is meg kell említeni, aki Brian Berdan.
Színészek!
Gordon Smallwood: Will Patton, John Klein: Richard Gere, Connie Mills: Laura Linney, Denise Smallwood: Lucinda Jenney, Mary Klein: Debra Messing, Indrid Cold: Bill Laing.
Bevallom őszintén, a legjobb alakítás számomra Will Pattoné volt, aki zseniálisan hozta a szerencsétlen helyi farmert, aki öngyilkos lett, mert nem tudta elviselni a Mothman „elmebéli” zaklatását!
Pluszok!
A látvány és a hangeffektek, plusz a szekvenciák tökéletesen működnek, és számomra izgalmas a kék-vörös dominanciájú színvilág is.
Hibái ellenére is zseniális misztikus/thriller, amit szerintem nem érdemes kihagyni!
A molyember-őrület nem múlik el, mert „valami van”, és ezt szerintem sejti, vagy tudja mindenki!
Lehetetlen, hogy csak mi, ismert lények vagyunk a bolygónkon, vagy a világegyetemben.
Nagyjából ennyi.
Az IMDb-n 83 ezer szavazatból 6,4/10-es, de viszont nálam jóval magasabb, én 87%-ot adok és itt pedig öt csillagot!
76 Megszólít az éjszaka (2002)
dráma | horror | misztikus | thriller
Szárnyas lények bukkannak fel éjszaka egy nyugat-virginiai kisváros házai között. Richard Gere karaktere, John Klein, a gyászoló újságíró a helyszínre merészkedik, és... több»
Szereplők: Richard Gere, Laura Linney, Debra Messing, Alan Bates, Will Patton
